A Jézuska a fent említett könyvet hozta nekem a kedvesem nagymamája által. Ki kell, hogy emeljem, hogy soha életemben nem hallottam sem a szerzőről, sem magáról a műröl. Izgatottan vettem hát a kezembe ezt a sötét és misztikus borítójú könyvet.
„Michael Robotham: Éjjeli kompjárat” olvasásának folytatása
Elég sok minden történt velem az elmúlt fél évben. Viszont amikor volt egy kis időm, vagy éppen utaztam, akkor sokan észrevehették mit is olvasok. Volt aki azt kérdezte: „Már megint ezt olvasod?”. Volt aki pedig azt: „Még mindig ezt a könyvet olvasod?”. Ami igaz az igaz. Majdnem fél évig tartott mire az utolsó oldalt is elolvastam, de ez pont azért volt így, mert már jól ismertem a könyvet, csak újra akartam olvasni. Így amikor tehettem ezzel szórakoztattam magam. Sajnos kevés alkalommal tehettem, ezért lehetett olyan hosszú időn át a kezemben látni.
„Jókai Mór: A kőszívű ember fiai” olvasásának folytatása
Na ez az a könyv amiről férfi szemmel azt mondom, hogy tudni kell érteni. Az ajánlás a könyvhöz is egy olyan ismerősömtől érkezett, akiben szerintem rengeteg szenvedés és kétely lappang mélyen. Ettől függetlenül továbbra is nyíltan a világirodalom felé belevetettem magam ebbe a címében se túl sok vidámságot rejtő könyvbe.
„Guy De Maupassant: Egy asszony élete” olvasásának folytatása
Továbbra is próbálom világirodalmi hiányosságaimat pótolni, és Standhal-tól a Vörös és Fekete című könyvet kifejezetten kedves ismerősöm ajánlotta. Különösen kalandos volt beszerezni, mert először a Vörös és Fehér kiadást vásároltam meg, gondoltam biztos csak rosszul emlékszem a színekre.
„Standhal: Vörös és Fekete” olvasásának folytatása
Az iskola évek alatt anno nálunk a világirodalomra nem sok idő jutott. Így a híres, Nobel díjas Ernest Hamingway-től én sosem olvastam semmit. Ami hiba az hiba, pótoltam hát érett fejjel.
„Ernest Hemingway: Öreg halász és a tenger” olvasásának folytatása
