Dmitry Glukhovsky: Metro 2034

A Metro 2033 nem csak sikerkönyvnek mondható, hanem saját világot és univerzumot is termett a történet. Napjainkban a csapból is a zombis filmek folynak, amik megannyi módon törölték már el az emberiséget a föld felszínéről. Mégis tudott jönni egy új történet, ami képes volt valami újat mutatni. Szerény személyem is nagyon élvezte az előző könyvet, így kicsit megkésve, de nagy várakozásokkal teli estem neki ennek folytatásnak.
„Dmitry Glukhovsky: Metro 2034” olvasásának folytatása →

James Dashner – Az útvesztő

Régen volt már olyan filmes élményem, ami hatására kíváncsi voltam a könyvre is. A The Maze Runner című film viszont annyira felkorbácsolta az érdeklődésemet, hogy nekiestem a könyvnek is. Főleg, mivel tudtam, hogy ez egy trilógia lesz, én pedig csak az első könyv történetét ismerem. Előzetesen csak annyit, hogy régen volt ilyen élményem.
„James Dashner – Az útvesztő” olvasásának folytatása →

Dan Brown: Inferno

Dan Brown művei, még inkább a sikerei nagyon megosztják a világot. Én mindig az egyszerű fogyasztó szemszögéből próbáltam a témához közelíteni, és egyszerűen a könyvekre és azok történeteire fókuszálni. Ha valami szórakoztatja az embert és leköti, akkor nem kell a végtelenségig elemezni és a valósággal párhuzamba állítani. Dan Brown legutóbbi írása az Infernó címet viseli. Nagyon izgatott voltam, amikor a mű megjelent, mégis úgy alakult, hogy csak jóval a megjelenés után sikerült olvasnom.
„Dan Brown: Inferno” olvasásának folytatása →

Gillian Flynn: Gone Girl (Holtodiglan)

Épp egy kellemes beszélgetés közepén voltam, amikor egy könyvesboltban találtam magam. Beszélgető partnerem egy könyvet rendelt. Valami „Gun Girl”. Szemeim előtt már feltűnt egy női Rambó, aki izmos testén egy falatnyi, tépett ruhát visel. A fizikát és minden ismert tapasztalatomat meghazudtolva hatalmas mordályokat tart kezében és egyszerre lő gránátokat, rakétákat és megszámlálhatatlan ólomtöltényt a semmibe. A könyv viszont korántsem tűnt ilyennek, inkább valami „szerelmes regénynek”. Akkor realizáltam, hogy a címe Gone Girl, és nem Gun Girl. Sosem hallottam róla, se jót se rosszat, se azt, hogy miről szólhat. Talán felvágásból, vagy csak kalandvágyból, de úgy döntöttem én is el fogom olvasni.
„Gillian Flynn: Gone Girl (Holtodiglan)” olvasásának folytatása →

Nemere István: Műkincsrablók a kisbolygón

Még Szegedi Laci barátomtól kaptam kölcsön első Nemere könyvemet. Akkor úgy ajánlotta nekem, hogy ha igazi magyar scifi-t akarok, akkor Nemerét kell olvasnom. Pont emiatt kaptam újra kedvet egy másik Nemere történethez, ahol a főhősök ugyan az a három gyerek, aki az előző történetben is volt.
„Nemere István: Műkincsrablók a kisbolygón” olvasásának folytatása →