Debrecen – Rabotnicski : 1 – 1

Akkor kezdeném az elején. Először is kezdődött azzal, hogy az eddig mindig élvonalban induló, de már régóta belső, és anyagi problémákkal küzdő Ferencváros focicsapatát kizárták az NB 1-ből. Ennek ki nagyon örül, ki nagyon sajnálja, és van akit teljesen hidegen hagy. :) Igazából egyik szemem sír, másik nagyon nevet. :) Azért hiányozni fognak a Fradival azok a nevezetes összecsapások, amit igazi rangadóknak lehetett nevezni, hisz a budapesti zöld sasokon minden vidéki csapat szeretett elégtételt venni a pályán …

Na de ne térjünk el a tárgytól. Jó késő esti meccs volt ez a BL selejtezős mérkőzés. Sobee barátomhoz már fél hétre odaértem, majd elkészültek és elindultunk a stadion felé. Persze olyan útvonalat választottunk, ahol jó sok kocsmát útba tudtunk ejteni. Ildikének ezek után csak az „ÚR ISTEN!!” sóhajtozásait lehetett hallani… mi pedig mindenhol borítottunk egy féldeci pálinkát háromdeci rostossal összeöntve. Jól esett, és mire elértünk a stadionhoz már nagyon is jól éreztük magunkat. Ott Fancsung Peti és Márti várt ránk, akik valami furcsa ok miatt szintén kijöttek a meccsre, ráadásul a B szektorba. :)

Lulu bácsitól vettünk 300 Ft értékben szotyoládét, és elfoglaltuk a helyünket, jó félórával a kezdés előtt. Elég ritkán voltak akkor még az emberek, persze a kezdésre dugig megtelt a mini stadion. Előttünk, Jenő helyén egy friss drukker család ült két gyökér gyerekkel akik PSP-vel játszottak folyamatosan, meg is örökítettem őket (és én vagyok számítógép függő mi? :) ). Csutinak szokásosan köszöntünk, aki nagy mosollyal visszaintegetett és vártuk a meccs kezdetét. Néztem Petiéket merre fele lehettek, és tudván Naryék is kint vannak, elképzeltem ahogy szegény, amúgy se nagy termetű r3tk-et; ahogy a félmeztelen, kopasz, „állat”, loki drukkerek átkarolják és szurkolnak vele. :) Persze mint utólag kiderült r3tk nem is volt ott. :) Se Petiéket nem sikerült kiszúrni, se Dórit. Dóriról e meccsel kapcsolatban meg kell említeni, hogy mérkőzés előtt állt be jegyet venni. :) Elég merész húzás, de elvileg bejutott.

A játék elkezdődött, és már az elején lehetett látni, hogy a Magyar focitól eltérően ez igazi pörgős, izgalmas összecsapás lesz. Eddig nem kevésszer kellett panaszkodnom Bogdanovicsra, ami a török karrierje utáni teljesítményt illeti, de most le a kalappal előtte. Hajtott ment mint az őrült, és jól is csinálta. Sajnos az ő mindent beleadása is kevés volt ezen a meccsen. Brnovicsnak valamilyen sérülés miatt hamar le kellett jönnie így Zsolnai kapott lehetőséget. Nem rossz ez a srác amúgy. Én látok benne fantáziát, de most szerintem nagyon nem jött össze neki. Akkor viszont kicsit a meccs történéseiről is. A csapatok fej-fej ellen mindent beleadva küzdöttek egymás szemben. Egyik csapat se állt be védekezni. Hol itt, hol ott akadt egy helyzet, és be kell valljam nagyon is jó csapat ez a Macedón bajnok. Ügyes, gyors játékosok alkotják a gárdát. Mi legalább annyira nyomtuk a támadást, viszont a helyzetek befejezésénél rendre felé, illetve a kapu mellé szálltak a labdák. Az első félidő vége fele a vendég csapat pedig egy gyors, váratlan és példaszerű támadásból gólt szerzett. Nagy elszántsággal már az utolsó percekben is rohamozott a Loki csapata, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis 1 – 1-el mehettek a csapatok az öltözőbe, Zsolnai emelését követően.

A második félidőben nagyon reméltük, hogy feltámadunk, és végre a kaput is megtaláljuk, és több gólos előnnyel fejezhetjük be a mérkőzést. A második félidőben végig a Loki támadott. A macedónok talán direkt védekezni álltak be, vagy már elfáradtak a nagy iramba, nemtudni. Az biztos hogy támadtunk, támadtunk. Helyzetek is akadtak, de sorra kihagytuk mindet. Sajnos Zsolnai nagyon sokat hibázott. Labdakezelés, pontatlan passzok stb. Pedig ő nagyon megnyerhette volna a meccset. Bogdanovics nagyon nyomott. Rengetegett futott, folyamatosan középpályára jött vissza a labdáért és így próbált akciókat kicsikarni, így viszont, hogy neki kellett felhozni a labdákat, nem lehetett a támadásban számítani rá, ahol igazán lennie kellett volna. Végén már a szuperkupán bravúrosan játszó Dzsudzsák és Sidibe is játéklehetőséget kaptak, de nem sikerült így se bevenni az ellenfél kapuját. Így kicsit csalódottan, egy izgalmas meccs után elindultunk haza fele, közel 11 óra környékén. A többiek Nary névnapját ünnepelve, aki természetesen a Neonba ünnepeltete magát, elvonultak az Árpád tér felé, mi Ildikével pedig tovább hazafele… A Francia pékség előtt még ToNyOmAnnal is találkoztam, aki ha nem köszön rám, az új hajával meg se ismerem. :)

Szép volt, jó volt, talán jobb is lehetett volna. Hajrá LOKI!