Siófoki Nyaralásom és ATB Koncert

Újra itthon vagyok, éjjen. :) Vagy inkább mennénk vissza? Kezdjük az elején. Az egész régre vezethető vissza, körülbelül tavaszra, amikor kiderült, nyáron jön ATB Magyarországra, konkrétan a siófoki Flörtbe zenélni. Már akkor terveztem, hogy elmegyek. Edit, apukája révén szerzett egy kisebb összeget üdülési csekkek formájában, amit úgy gondoltunk, hogy akkor Siófokon, az ATB koncert idején használunk fel. Elkezdtük tervezgetni az utat. Mivel kocsival nem rendelkezünk, és szerintem ha ketten utazunk autókával drága lett volna, így csak a vonat jöhetett számításba. A reggeli 6:20-as járat volt így a perspektíva.

A flört weboldalán egyszerű volt megrendelni a jegyeket a megfelelő időpontra. Ennek örültem is, annak kevésbé, hogy majdnem 1500HuF-ba került a postaköltség. Úgy volt, hogy Sobee és Josee a Ferikével és autókával közlekednek. Végül is ilyen olyan kavarások miatt, úgy alakult, hogy Sob és Jos is a 6:20-as vonaton volt amikor én felszálltam rá. Mindenki felkészült mindenre. Már volt egy ilyen régebben, a budapesti Manchester elleni meccsre menet, amikor kis csapattal és sok sörrel vonatozni kezdtünk. Ez viszont tikkasztóbb és hosszabb útnak nézett ki. Sobee hozta a Péter Attila Ferenc névnapi ajándékát is, a kis aranyos sárga kacsának álcázott rádióját is. Hamar szisszentettünk egyet, amíg Edit Püspökladánynál nem száll fel, addig tudjunk kedvünkre ökörködni és inni. Végül Sobee ötlete volt, hogy megszámolja a megálló helyeket, és beosztja, hol nyitunk egy újabb sört. Mivel mindenkinél hat sör volt, így 4 megállóként bontani kellett, bár senki sem számolt azzal, hogy vannak olyan utak amik 10 percek csak egy újabb megállóig és vannak olyanok, amikhez több mint egy órát kell utazni (, na és persze azzal se mennyire fog a sörtől és a melegtől fájni még a fejünk még). Na jó, aludni nem volt kedvünk, viszont lassan itt van Ladány, már Kabát elhagytuk, hívnám Editet, mire csörög a telefonom, és félig hisztérikus hangulatban Edit kérdezi hol ülünk?? Na ezen meglepődtem, mert igaz hogy már egy sör volt bennem, de még nem vettem észre hogy Püspökladánynál már megálltunk. Edit viszont határozottan feszegette, hogy ő arra a vonatra szállt fel ami Keszthelyre megy. Na kétségbe estünk, viszont Sobee rájött, hogy biztos mi ülünk jó vonaton, mert nem is volt más vonat Debrecenben. Amúgy azóta se találjuk azt a másik vonatot Elvirán, amire Edit felszállhatott. :) Következő megálló Karcag, ott Edit leszállt, jött a mi vonatunk, és felszállt hozzánk. Az után még kicsit zikáltuk, hogy a Karcagi pasijától jön és ilyen kamu dolgot talál ki… :)) Innen persze folyamatosan ment a hülyülés és ivás. Sobee természetesen leöntötte a nadrágját, kb 1 deci sört ivott be a ruhája, a maradék pedig a padóra csorgott. Ezt úgy éreztük, hogy kb. 20 darab papír zsebkendő felissza… :) A vonatunk, ami ugye közvetlen balatoni vonat volt, így nem kellett átszállnunk, lehet nem is bírtunk volna :), szóval Ferencváros fele ment. Ahol mi felspannolva igyekeztünk volna üdvözölni mindenkit, vagy legalább lefotózni a táblát, hol is vagyunk. Elég lepukkant volt a fradi megállóhelye, egyetlen táblát láttunk csak a síneken még messze. Szóval ez bukó volt, de azért ellőttünk pár képet így is. :) Innentől már a 4. sör után vagyunk, kicsit elkezdett már melegedni, és mi is punnyadtunk.

A srácok Siófokon leszálltak, mi pedig a következő megállónál Balatonszéplak-felsőn. A szállásunkat gyorsan el tudtuk foglalni mivel 100 m-re volt az állomástól. Szép házban, egy habókos középkorú „bácsi” fogadott, aki betessékelt minket a földszinti kis lyukba. Igazából két ágy és egy szekrény épp elfért. Mégse nagyon izgatott minket, mivel nem itt akartuk tölteni a napjainkat, csak legyen hol aludni. Berendezkedtünk és megnéztük a strandot. Nagyon igényesen megvan már csinálva a Balaton. Kellemes zene szólt a retró strandról. Mi pedig fürcsiztünk, a már szinte termál meleg Balatonba, és süttettük magunkat. A nap hátralévő részében felfedeztük az Ezüst Partot, és bevásároltunk, a már szinte rabló árakkal működő CBA-ban. Este engem kiütött a sok élmény, de Edit a lakótársakkal hajnalig iszogatott. :)

Másnap felkelés, evés, strandolás következett. Viszont tudtuk, hogy Sobeekáék már ide költöznek a Palace közelébe, így bevártuk őket, hogy együtt tudjuk élvezni a Balaton. Jól el voltunk megint a parton. Viszont eljött az ebéd ideje, és mivel Sobeejék még nem foglalhattak szállást, így befeküdt hozzánk alcsizni. Mi pedig elmentünk enni Edittel. Itt említeném meg, hogy Széplak-felsőn van egy isteni cukrászda. A Márta. Már régebbről, devcsis nyaralásokkor ismertem meg, mégis még mindig ugyan olyan finom volt minden. Sajnos, hogy a régi jól bevált Somlóit ehessünk sokszor vissza kellett nézni, mert baromi nagy forgalma volt. A maradék időben már csak pihentünk, és vártuk a bulit. Olyan fél kilenc fele szállingóztunk át Sobeejékhoz. Baromi meleg volt mindkét szobájukban. Elkezdtünk inni, és amennyire lehet a hűvösebb erkélyre húzódni. Aztán senki se értve semmit, kis csetepaté tört ki, viszont ennek hatására mindenki elkezdett inni rendesen, és mivel hamar elfogyott a pia már indulhattunk is a Flörtbe. Fogtunk taxit, és oda is értünk. Persze megint jött a konfliktus, mivel nekünk volt jegyünk szerettünk volna a sor előtt bemenni. A kis köcsög meg azért is hátra küldött minket, hogy 2 percre rá kinyissák a hátsó kaput a jeggyel rendelkezőknek. Sobee teljesen szétment ezen. :) Bent voltunk. Nekem új volt a hely. Így körbe néztünk. Jól felépített nagy szórakozó hely volt, mégse tudnék semmi nagyon egyedit mondani róla ha csak azt nem, hogy a légkondi rendszerük olyan kurva jó volt, hogy egyszerűen telt házzal se éreztük, hogy meggyulladunk. Ez eddigi tapasztalataim alapján ez ritka dolog. Sobee barátom a pulthoz invitált hogy igyunk egy dupla vodkát. Benne voltam, csak a pofám szakadt le, amikor Sobee leesett állal közölte, hogy ez a 6 cent vodka 4000HuF-ba került. Frankó. Ezek után lent a tánctéren megkerestük az ideális helyünket és vártuk ATB-t. Jött is. Éjfél helyett igaz fél egykor, de mindegy. Zenélt zenélt, és nincs rá szó mennyire klassz volt. Teljesen pörögtünk. Ez az ember nem hiába ilyen híres, nagyon érzi mi kell az embereknek. Nem kellett csalatkozni benne. Majdnem négyig zenélt nekünk, ekkor viszont legnagyobb meglepetésemre, egy Apple jel tűnt fel a DJ padon. :) Egy PowerBooknak tűnő 15″-osnak saccolt gép került fel a zenét szolgáltató asztalkára. Ezek után nagyon jó kis zenék jöttek amire még nagyon pörögtünk volna, de végül is, Edit kimondta, hogy menjünk haza és mentünk is. Jött a Taxi és mi mentünk is vele. Ha nem kezdett volna el esni az eső, ami sajna a rossz idő jöttét jelentette, akkor még esti fürdőzés is lehetett volna bevállalni. Így viszont mindenki hazatiplizett.

A vasárnap a regenerálódásról, pihenésről és sok sok evésről ivásról szólt. A napot strandon kezdtük, és a naplemente megnézésével végzetük. Kis romantika, de ez van. Az ember pihenni jött a zakatoló élettől, akkor pihenjen. Sobeejék is elindultak haza, elvitték a fényképezőmet is, így odáig készültek csak képek.

Hétfő szomorúan és unalmasan kezdődött hisz összepakoltunk, és indultunk. Egész napunkat utazásra szántuk, hisz nem volt kedvünk megvárni a balatoni vonatot ami délután indult volna el. Így átszállásosan kívántuk megoldani a keletiben. Siófokig egyszerű volt eljutni, de ami ott várt ránk arra senki se számított. Először bemondták, hogy 40 percet késik a vonatunk, így baszhatjuk az átszállást is. Na de semmi gond, próbáljunk kitalálni valamit. Más vonattal se lett volna jobb megoldani, Ferikéjék, akik elvihettek volna meg már Kecskemétnél voltak… Szóval jött a szerencsétlen várakozás. Végül is 50 perces késéssel jött a vonat. Mi felszállunk és reménykedtünk lesz valami átszállási lehetőség. Szerencsénkre ki is dobott egy IC-t. Debrecen, Nyíregyháza felé. Elmentem vettem két hellyegyet rá. Felültünk és kis várakozás után indultunk is. A meglepetés akkor ért minket, amikor bemondta, hogy a vonat következő megállóhelye Debrecen. Ezt mondta a Keletiből kigurulva. :) Se Szolnok, se Hajdúszoboszló, és persze Püspökladány se. Ez persze olyan szempontból vicces volt, hogy anno pont ezen vitatkoztunk Edittel, van-e, volt-e olyan vonat ami nem áll meg a szülővárosában. Ő állította, hogy minden vonat megáll ott, csak a Orosz nemzetközi nem. A lényeg jött a kaller, és meg kötözködött is, hogy örüljön, hogy Editet nem bünteti meg. Akkor elszakadt Kissszivemben a cérna. Szegény teljesen kiborult. Ezt csak tetőzte, hogy ezen a Rapid InterCity vonaton ahol ültünk nem ment a légkondi. Mivel felháborodott utasok szinte már lincselésbe kezdtek, ezért a kalauz azt mondta, mindenki üljön át máshova. Nekem se kellett több, felkaptam a csomagokat, és a fancsali Editet, és meg se álltam az első osztályig, ahol kényelmesen, lég kondicionálva helyet foglaltunk. Nagy nehezen sikerült megvigasztalódnia kis barátnőmnek, de azért a düht a szemében még sokáig lehetett látni. Fél hétre értünk Debrecenbe, és ekkor még Editnek volt még egy haza útja is. 11-kor indultunk el. Edit majdnem 20 órára ért haza. És mindez kettőnknek közel 5000HuFba került, úgy hogy még diákok is vagyunk. Köszönjük MÁV.

Amúgy nagyon jól éreztük magunkat. Minden jó volt, klassz volt. Azóta amióta eljöttünk, mindenki vissza fele vágyna. Ilyen ez. Akit a képek érdekelnek az katt ide.