Bár Münchennel kapcsolatban alapvetően mostanában biztos az lenne az első gondolatom, hogy: „Ott mindig esik”, mégis valahogy a hétvégék egyre másra gyönyörű időt hoznak. Nem volt ez most se máshogy. Nem is bírtam a seggemen ülni, mennem kellett… Felvettem egy rövidnadrágot, hozzá illő ujjatlan pólót, napszemcsi ezerrel, és mentem is Sanyiért, hogy akkor miénk a világ.
„Jön a nyár” olvasásának folytatása
Ahogy a régi-régi, örökzöld nóta is tartja: „Próbálj meg lazítani…”. Ez munkában is így van. Nekem bárki hiába próbálja bizonygatni, hogy lehet nyolc órákat folyamatosan csak munkára koncentrálva tölteni, ez számomra feldolgozhatatlan. Persze dolgozni kell, és koncentrálni is, de ez nem megy, ha közbe nem sikerül kicsit a munka közben is lazítani, kikapcsolódni. Többnyire ez másoknál az étkezés szokott lenni, de jó magyarosan leginkább telezabáljuk magunkat, ami szerintem méginkább megnehezíti a munkára koncentrálást.
„Munkahelyi lazítás” olvasásának folytatása
Mi is az az Opatija? Röviden szólva egy étterem. Az ok amiért viszont külön bejegyzést érdemel tőlem az az, hogy nem egy akármilyen hely. A cégtől a munkatársak már egy éve rendszeresen járnak ki Münchenbe, és szerintem nem volt ember a munkatársak közül aki nem fordult volna itt meg. Arról perszer mindig vita van ki is fedezte fel, mert mindenki magának titulálja az érdemet, de ebbe kár is belemenni.
„Az Opatija” olvasásának folytatása
Bár az még múlt hétvégén esett meg velünk, de csak most jutott időm írni róla. Hihetetlen, hogy minden hétköznap szar idő van. Esik az eső, hull a hó, és olyan hideg és borult az idő, hogy az embernek élni sincs ideje. Viszont mire jön a hétvége csak kisüt a nap, és az emberek tódulnak is a szabad ég alá. Nem volt ez velünk sem máshogy.
„Megjött a jó idő, irány a park” olvasásának folytatása
