Bár Münchennel kapcsolatban alapvetően mostanában biztos az lenne az első gondolatom, hogy: „Ott mindig esik”, mégis valahogy a hétvégék egyre másra gyönyörű időt hoznak. Nem volt ez most se máshogy. Nem is bírtam a seggemen ülni, mennem kellett… Felvettem egy rövidnadrágot, hozzá illő ujjatlan pólót, napszemcsi ezerrel, és mentem is Sanyiért, hogy akkor miénk a világ.
Persze kollégámmal elég nehezen lehetett boldogulni, mert erősen forma1 fixált volt, ami persze a nap teljes közepén van, így elbaszta a kirándulási lehetőségeket. Kigondoltuk, hogy az ablakból látszik egy „kastély” teteje, azt meg kellene néznünk. Fel is kerekedtünk, hogy még a Forma1-re visszaérjünk, hogy Sanyi láthassa, de a frankó kirándulás végén, nem egy kastélyt találtunk, hanem egy kaszárnyát. :)
Na sebaj, ha már itt vagyunk nézzünk körbe, és persze ott is találtunk egy játszóteret, méghozzá a majdnem a semmi közepén. Nagy homokozók, szépen levágott hatalmas füves területek, mászófal, hinták, csúszdák, minden volt ott, amit akarhat egy gyerkőc.
Mi élveztük a látványt és a nyugodtságot, és beszlopáltunk egy-egy sört, majd felkerekedtünk szépen a forma1-re. Dögunalom volt, mondanom se kell, két órát bent ücsörögtünk a lakásban, én meg látványosan hisztiztem. :)
Nagy nehezen viszont csak elindultunk még az Olimpia Parkba is, méghozzá nem kisebb dolog miatt, hogy mi felmegyünk a domb tetejére. Meg is másztuk, és a csúcson ahogy a nagy hegymászók is ott éltettük magunkat. Persze mi sörrel! :)
Hihetetlen jó volt kicsit érezni, hogy itt a jó idő, és az ember szabadon jöhet mehet, engem legalábbis nagyon feltöltött az élmény. A nap képei megtekinthetőek itt.
A forma1 engem se köt le, kirándulni viszont annál inkább megyek énis. :)
Jók a képek! Tettszett. Ancika