A következő játékot tárhely takarítás közben találtam meg. Egy régi eszement játékról van szó, ami annyira megkacagtatott, hogy lementettem magamnak. Most is annyira szórakoztatónak találtam, hogy egy cikkben kívánok róla megemlékezni. Nem sok játékban van lehetőségünk, a híres mesehősöket lemészárolnunk.
„Blip & Blop: Mészárlás a gonosz mesehősök között” olvasásának folytatása
Minecraft. Játékos körökben nincs az a személy, aki ne találkozott volna még a Minecraft-al. Van aki érti, van aki nem. Van aki imádja, van aki nem. Egyesek szerint fantasztikus játék, mások szerint csupán egy halom kocka. Egy biztos, a Minecraft egy új stílust hozott a számítógépes játékok világába. Egy pár szóval most én is megemlékeznék a játékról, mert engem is elkapott a láz vele kapcsolatban.
„Minecraft has you, Neo” olvasásának folytatása
Személy szerint én imádom a stratégiai játékokat. Sosem voltak jó reflexeim a verekedős, vagy lövöldözős játékokhoz. Pláne nem az autós játékokhoz. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a környezetemben mindenki imádta ezeket, és természetesen többnyire jobbak is voltak benne, mint én. Pont ezért lett az én műfajom a sokkal lassabb, gondokozósabb, több helyre is figyelős stratégiai játék. Általában felül nézetben látjuk a pályát. Nyersanyagokat kell szereznünk, azokat pedig a gyártásra felhasználni. Épületeket felhúzni, a kiszolgáló személyzetről gondoskodni. Végül pedig egy támadó sereget felállítani és elsöpörni az ellenfelet.
„Knights and Merchants” olvasásának folytatása
Minél öregebb az ember, annál többet emlegeti a régi szép időket. Nincs ez máshogy a játékok terén sem. Manapság a játékok azzal dominálnak, hogy mennyire hihetetlenül valósághű és kidolgozott a grafika, sok esetben mégsem tudnak versenyezni régi kocka grafikájú, pixeles játékokkal. Aki hozzám hasonlóan a kilencvenes években ismerkedett meg az informatikával és a játékokkal, azok tudják értékelni a mai szemmel már elavult játékokat. Emlékszem mekkora élvezetet jelentett és mennyi időt el tudtunk tölteni egy-egy játékkal. A kulcs pedig nem a grafika volt, hanem a játékmenet.
„OpenEmu: Mert régen minden jobb volt” olvasásának folytatása
Általános iskolás éveim egyik legismertebb játéka a Cannon Fodder sorozat. Bennem leginkább az maradt meg a játékról, hogy iszonyatosan nehéz. Közel 15 év után újra játszani viszont sokkal könnyebbnek hatott. A lényegen ez nem sokat változtat, ugyanis a Cannon Fodder sorozat lefektette ennek a játékmechanikának az alapjait, erre pedig máig nagyon sok más játék alapul.
„Cannon Fodder 1 és 2” olvasásának folytatása
