Xorp Blog Podcast

Oracle Enterprise Manager Ops Center 11g install

Előző írásomban bemutattam egy átfogó képet arról, mire is lehet jó valakinek az Oracle Enterprise Manager Ops Center 11g. A mostani írásban azt mutatom be, hogy is kell telepíteni, amennyiben valaki ki szeretné próbálni.

Beszerzése

Anno a SUN weboldaláról nem lehetett letölteni az Ops Center-t, az Oracle viszont elérhetővé tette. Csupán erre a linkre kell kattintani, utána pedig bejelentkezni, és a megfelelő platformra letölteni az installert.

Ahogy látszik Red Hat és Oracle Enterprise Linuxokra is telepíthető a termék.

Telepítés

Amennyiben letöltöttük az eléggé vaskos (az én esetemben enterprise-controller.SunOS.sparc.11.1.0.1536.tar.gz, 2.3GB méretű) telepítőt, akkor csupán fel kell másolnunk a célgépre.

Tömörítsük ki a csomagot:

# gunzip -c enterprise-controller.SunOS.sparc.11.1.0.1536.tar.gz | tar xf –

Ezek után lépjünk be, és indítsuk el a telepítő scriptet:

# cd xvmoc_full_bundle
# ./install

A script először is rá fog kérdezni a egy emailcímre. Amennyiben van, és ajánlott adjuk meg a My Oracle Accountunk email címét.

Ezek után tovább fogja firtatni a hostname, Oracle HUB URL és Proxy beállításokat, ahhoz, hogy az Oracle központi Support serverével tudja tartani a kapcsolatot. Ez természetesen csupán érvényes Support szerződés esetében működhet. Viszont a telepítést ennek a hiányában is lehet folytatni, ahogy a képen látszik

Ezek után szépen elkezdődik a telepítés. Jól látszik, milyen csomagok, és azok milyen verziói kerülnek fel a rendszerre.

Amint a fent említett csomagok fentvannak, akkor kezdődik maga az egész Oracle Enterprise Manager Ops center telepítési fázis. Egy hosszú 19 pontos listán fog végigmenni a telepítő. Nem kell izgulni, alapvetően semmit sem kell csinálni. A szöveges telepítő csak informál mindig arról minket mit csinál, hol jár. Illetve ha a telepítés megszakad onnan fogja folytatni, nem kezdi az egészet előröl.

Az én esetemben az előfeltételek nem teljesültek ténylegesen, mert a minimális RAM mennyiséghez nem tartozik elegendő SWAP. Természetesen produktív környezetben ezeket a figyelmeztetéseket ne hagyjuk figyelmen kívül, én ebben az esetben viszont ignoroltam.

Az Oracle Enterprise Manager Ops Center 11g a következő rendszerkövetelményeket várja el:

– Minimum 2GB RAM
– Minimum RAM méretének megfelelő SWAP
– 72GB szabad hely a / (de inkább a /var) filesystem-en

Ahogy látszik, amennyiben nincs semmilyen gond, a sorok állapota szépen kezd COMPLETED-é változni. Alul pedig látható, hogy aktuálisan mi fut.

A fenti képet kell látnunk, amennyiben a telepítés sikeresen befejeződött. Ez nálam egy olyan órányi várakozást jelentett.

Természetesen a telepítő létrehozza Solaris 10 alatt a szükséges SMF serviceket.

# svcs -D satellite-enable

Illetve a következő paranccsal lehet az Enterprise Controller státuszát lekérni:

# /opt/SUNWxvmoc/bin/satadm status
online

Most jöhet a konfigurációs lépés. Hozzuk be egy web böngészővel az adott gép IP címét (host nevét).

Konfiguráció

Bár maga a webes grafikus adminisztrációs felülete ténylegesen a https://[enterprise Controller]:9443 porton figyel, viszont a HTTP és HTTPS forgalmat amennyiben tudja automatikusan ide fogja irányítani. Ha minden rendben megy a következő képet fogjuk látni:

Ide alapvetően local userre tudunk belépni, célszerű egyből root-al.

Az első belépést követően egy webes “varázsló ablakkal” fogunk találkozni. Ennek a varázslónak a menüin kell végiglépegetnünk ahhoz, hogy bekonfiguráljuk az Ops Center-t. Az első képernyő csak egy bemutatást ad arról, mit is fogunk csinálni, illetve milyen beállítási menük várnak ránk.

A következő kép, még mindig információt ad arról, hogy is fog működni az Ops Center. Bemutatja, hogy a központ a Controllernek nevezett bázis, ami úgynevezett Proxy Controllereken keresztül tud csatlakozni a serverkhez. Proxy Controllerből több is lehet a biztonság és szeparáció végett. A Proxy Controllerek egyaránt tudnak csatlakozni a fizikai gép Service Processoraihoz (SP) illetve az operációs rendszerhez.

A harmadik pont egy hasonló ellenőrzés lesz, mint a telepítéskor. Amennyiben van problémás telepített csomag vagy más feltétel, aminek nem felelünk meg, azt ki fogja lejezni a gép. Én ezeket most is átléptem, viszont produktív rendszer esetén ezt semmiképp se tegyük.

A negyedik képernyő adhatjuk meg a nevét az Enterprise Controller node-nak, illetve alternatív felhasználót, vagy ami az egyik legfontosabb. A külső, internet csatlakozáshoz különböző proxy beállításokat.

Az ötödik pont, azt mutatja be, milyen szépen hálózati szeparációt lehet létrehozni különböző Proxy Controllerekkel.

Illetve, hogy csupán egy Proxy controller, ami ugyan ott fut, mint az Enterprise Controller is el tudja látni több hálózat, több gépének is a felügyeletét.

A sok információ után döntenünk kell, milyen struktúrát is akarunk kialakítani. A Simple jelenti azt, amikor egy Enterprise Controller – egy Proxy Controller ér el minden gépet. Az Advanced azt, hogy több külső Proxy Controllert akarunk használni, több szeparált hálózattal. Illetve a harmadik opció nem csinál semmit, hanem ránk bízza, hogy azt külön kézzel megcsináljuk. Én az egyszerűség kedvéért a Simple Deploymentet választottam.

Ezek után elindul a local Proxy Controller telepítése.

Miután települt a local Proxy Controller, meg kell adni, az milyen hálózat pásztázásá lesz felelős. Értelem szerűen, több Proxy Controller esetében itt több lehetőség lenne, és mindegyik egy megadott alhálózatért felelne.

Ha már van működő Proxy Controller, már tudunk is pásztázni különböző alhálózatokban. Megtehetjük most is, vagy később. Én, hogy bemutassam, milyen hatékonyan működik, a NOW (most) opciót választottam.

Ki kell várni a csíkot, majd:

A felfedezett gépekről kapunk egy listát. Ezen gépeket a Proxy Controller a telepített Service Tag alkalmazásoktól tudja felderíteni. Amennyiben egy frisebb Solaris 10-et használunk, akkor a következőképp tudjuk ellenőrizni, hogy a Service Tag telepített és fut-e:

# inetadm
enabled online svc:/network/stdiscover:default
enabled online svc:/network/stlisten:default

Ahhoz, hogy a megtalált Solaris OS-ekre a megfelelő agent fel tudjon települni, szükséges lesz egy account és egy root credential. Ezt megadhatjuk globalisan is, hogy minden gépre érvényes legyen, vagy egyesével gépenként is definiálhatjuk.

A nyolcadik pontban magát az online regisztrációt tehetjük meg. Itt meg kell adnunk egy olyan Oracle accountot, ami rendelkezik a megfelelő Support szerződéssel. A későbbi leírásokban majd külön kitérek ezek jelentőségére és szerepére.

A következő képernyő az Ops Center nyújtott plusz szolgáltatásokra hívja fel a figyelmet. Software Update, rendszer provision.

Az első service amit állíthatunk is az a Software update lesz- Három lehetőség közül választhatunk. A connected mode, amikor az Ops Center online módon tud minden féle adatot letölteni közvetlenül az Oracle Data Centertől. A disconnected mode, amikor ezt internet kapcsolat nélkül akarjuk megoldani. A harmedikkal pedig elodázhatjuk ezt a lehetőséget most.

A következő lépésként létrehozhatunk egy Library-t. Itt tárolhatjuk egy közös shared helyen a telepítő médiákat például.

Egy nevet kell egyszer adni magának a Library-nak, majd kiválasztani a típusát, és a patchét. Ez lehet egy távoli NFS, vagy egy lokális share.

A fenti példa azt mutatja be, hogy inicializálódik egy nfs Library.

A következő service a provisioning, tehát a rendszerek installációja. Választhatunk, hogy most vagy később szeretnénk ezt bevezetni. Én a mostani konfigurációt választottam.

A JET-hez kell definiálnunk egy proxy controller-t, illetve, hogy a szükséges DHCP, melyik interfacen hallgasson.

Amennyiben pedig ez is lement, akkor a fenti záróképet láthatjuk. Itt már csak a finishre kell kattintani.

Összegzés

Remélem sikerült bemutatni mennyire egyszerű telepíteni ezt a felügyeleti rendszert. Már telepítés közben is informatívan bemutatja a szerkezetét a rendszernek, ami után már könnyedén érthető, hogy mi miért történik, vagy épp milyen információt mihez kell szolgáltatnunk. Csatoltam a hivatalos installációs dokumentációt is itt, aki részletesebben akarná tanulmányozni. A következő írás már magát a használatát fogja taglalni.

Categories: Informatika, Oracle, SUN

Veritas Cluster Manager » « MagicPlan: Készítsd el a házad alaprajzát iPhone-al

3 Comments

  1. Szia,

    hasznalod is az Ops Centert vagy csak kiprobaltad?

  2. Hi,

    Teszt rendszereken hasznalom. Meg van par cikknyi anyagom rola, de sajnalatos mod se hozza valo Oracle Support accountom nincs :( Amivel ugye sok dolgot be lehetne mutatni, se tokeletesen nem tudom hasznalni, csak amennyire intuitivan rajovok, vagy pedig a doksikbol megertem.

    Te igen?

    MiszterX

    • Igen, mi aktivan hasznaljuk, illetve hasznalnank, ha nem lenne akkora hulladek, amekkora. Egy rettenetesen jo kezdemenyezes, hianypotlo termek, de az implementacio tragikus.

      Csak nehany pelda:

      – az alatta levo Postgresql adatbazis ismerten bugos, kezzel kell az indexeket eldobalni es ujrakrealni
      – a webes felulet rendszeresen osszekakalja magat, ekkor az enterprise controllert ujra kell rugni
      – a proxyk is rendszeresen betojnak, szinten restart
      – tegnap az egyik M9000-en levo egyik domainre akartam OS-t telepiteni. Ez M-seriesen nem trivialis, ezert kezzel deklaraltam a celgepet, megadva a halozati interface-t, annak MAC-addresset, stb. A letrehozas utan az asset egyszeruen eltunt, pontosabban az adatbazisban benne volt, csak eppen a webes feluleten nem lehetett rakeresni…
      – a support halal, az Oracle keptelen barmit is kezdeni vele, hetekig tart, amig eljutunk egy epkezlab mernokhoz

      Ami viszont nagyon jo:

      – baseline reportok keszitese
      – patchek deployolasa, live update
      – standard profilok kezelese

Hozzászólás

Copyright © 2018 Xorp Blog Podcast

Theme by Anders NorenUp ↑

%d blogger ezt szereti: