Régen volt meccs. Akkor is hétfőn, most is. Itt valaki nem normális! Persze itt nincs vége az agyament dolgoknak. A törzsszurkoló gárdát, a B szektort a meccsről kitiltották, így mindenki akinek oda szólt a bérlete, az átült a vendégszektorba. Szó szerint csak ültek, csendben némán tiltakozva. Előtte persze volt demonstrálás az MLSZ egyenlőtlen bíráskodása ellen. Én nem kívánok belemenni ebbe… Megint a vidék szív ennyi. Most koncentráljunk a meccsre. Furcsa volt. Nagyon más a hangulat ha nem üvöltözik 1000 ember buzdító nótákat. A meccs előtt a fiatalok megkapták hivatalos átadáson az érmüket, majd pedig a felnőttek léptek a pályára, és elkezdődött a mérkőzés.

Kicsit lazán kezdtünk. Kiss Zoli kezdett. Mondanom se kell, hogy megint borzasztó teljesítményt nyújtott, ami majdnem egy bekapott gólba került nekünk. Az első félidőben a laza játék csak egy hazai gólt hozott, amit Sidibe példaszerű beadását Brnovics értékesítette. A második félidőben több kiugró teljesítmény is felszínre került. Konkrétan Halmosi munkáját kell kiemelnem, aki most is példásan hatott a végletekig, pedig ugye tudható, hogy sérülésből frissen épült fel. Nem is tudta az egész meccset végig játszani.

Akit még ki kell emelnem az Dzsudzsák Balázs. Ez a srác nagyon bele jött. Olyan lövései vannak. Uhhristen… Hatalmas nyugodtsággal értékesített egy gólt és e mellett távolról telibe bikázta a kapufát. Ígéretes a srác. Nagyon érti a dolgát. Nem értem, hogy nem figyelt még fel rá a válogatott.

Kis érdekesség gyanánt beindult a megfigyelő rendszer, amit nem tudunk hol lehet, mert egy kamera se tűnt fel. Az viszont igen, hogy a világítást, hangtechnikát, és megfigyelő rendszert annyira nem bírta az elektromos hálózat, hogy két félidőn keresztül hangos búgás szólt végig. Frankó. Volt is anyázás miatta.

Végeredményben teljesen lesöpörtük a frissen NB1-be kerülő Vác csapatát. A Gólszerzőink: Brnovics (22., 48.), Dzsudzsák (51.), Sidibe (91.)