Debrecennel kapcsolatos postok.
Amióta az „eszemet tudom” iskolába jártam. Reggeli kelések, nehéz táskák, állandó félsz, és rabságos életérzés. Ez jut szerintem hazánkban a tanulni vágyóknak. Vissza gondolva életem 17 évét töltöttem iskola padban. A mostani esemény azért különleges számomra, mert talán véget ér életem eddig meghatározó intézményének látogatása.
„Leállamvizsgáztam: Véget ért egy hosszú korszak” olvasásának folytatása
Picit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel. Ami a lényeg a debreceni Futball Klub történelmet írt. Magyarországon vidéki csapat sose nyerte meg egymás után háromszor a Magyar Bajnokságot. A nagyszerű benne, hogy mi is ott lehettünk. A csapat én szerintem már régóta nem az igazi, így a siker talán a magyar foci színvonalának romlása miatt érthető. Félek a fiúk ebben az összeállításban mit fognak tudni nemzetközi szinten mutatni.
„Történelmi: A LOKI harmadjára is BAJNOK” olvasásának folytatása
Régi hír már a YGOMI cégcsoportnál, hogy a megnyitást követően, egy rövid ideig Debrecenben tartózkodnak a vállalat nagy emberei, köztük a tulajdonos Russel Shields is. Búcsúzásként a cég összes dolgozója számára meghirdetett vacsorával tisztelt meg minket a vezetőség. Mi újak, és sokan akik már régebb óta dolgoznak itt, se vettek még részt ilyenen. Maga az esemény a Kölcsei Központban lévő Hotel Lycium-ban került megrendezésre. Igazi puccos eseményt kell elképzelni. Érkezéskor mindenki kapott pezsgőt (welcome drink), majd sörözni, borozni lehetett, ki-ki kedve szerint trécselhette el a közel 40 perces álló fogadást.
„Company Dinner a nagyfőnökökkel” olvasásának folytatása
Eljött a nap, hogy a felújított szép épületünket hivatalosan, nagy csínadrattával átadják. Előző nap a nagy melegben és napsütésben én még poénkodtam, hogy mi lesz ha esni fog az eső másnap, de mindenki csak legyintett a felvetésemre.
„Tobacco Factory megnyitó ünnepsége” olvasásának folytatása
Bár sorsdöntő meccsnek is lehetne titulálni ezt a mérkőzést, mégis munkából rohanva semmi izgatottság nem volt bennem. Talán pont azért mert arra koncentráltam, el ne késsek, és „kedvenc” rendőrpajtások által lezárt területre ne tévedjek. Meglepően sok embert vonzott az esemény, a hétfői kora esti időpont ellenére is. A meccs ahogy várható volt nyugottan, taktikusan, és szépen zajlott. Tudta a debreceni csapat, hogy övék a meccs, és örömfocit játszottak nekünk.
„Történelmet ír a Loki: DVSC – REAC: 4 – 1” olvasásának folytatása
