Picit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel. Ami a lényeg a debreceni Futball Klub történelmet írt. Magyarországon vidéki csapat sose nyerte meg egymás után háromszor a Magyar Bajnokságot. A nagyszerű benne, hogy mi is ott lehettünk. A csapat én szerintem már régóta nem az igazi, így a siker talán a magyar foci színvonalának romlása miatt érthető. Félek a fiúk ebben az összeállításban mit fognak tudni nemzetközi szinten mutatni.
Viszont akkor nézzük a nap eseményeit és történéseit pár szóban. A meccs menetéről nem kívánok külön hangot adni, szerintem az nem is sokunkat érdekelt. :) A lényeg hogy telt ház volt, teljesen. Érthető persze és egyben számítottak is rá. A szervezők élő képet kívántak ezért a nézőkkel rajzoltatni. Ennek érdekében mindenkinek piros nejlonzacskókat adtak belépéskor.
Persze nem teljesen értettük, hisz a zacsi kicsi volt, és össze-vissza fújta szél (arról nem is beszélve, hogy elvileg fehéret is kellett volna kapnunk, hisz piros alapon a LOKI szavakat kellett volna kiírni). Mint az várható volt, az egészből egy viszonylag mulatságos kavarodás lett.
A kivonuló hazai bajnokoknak a vendég Sopron csapata állt sorfalat. Sidibe megkapta a gólkirályi serlegeket, és a mérkőzés kezdetét vette. A meccs előtti tárgyalások meghozták az eredményüket az ultrák régóta először, újra éltették a csapatukat hazai pályán!
A lefújást követően senki nem rohant a pályára (amire viszont az előző meccsen volt példa). Ahogy azt már az előző két évben, most is láthattuk ahogy kipakolják az emelvényt. Ezek után egyesével szólították a játékosokat, és a stábot a pódiumra és az érmek mellett átadták a serleget is. A játékosok végigfutottak velük a pályán, éltetve magukat és persze minket is. Levonulás előtt a rácsokra préselődött emberekkel pacsiztak majd mindenki indult a főtérre.
A mi kis csapatunk először Sobee-k rezidenciáján gyülekezett, majd mindenki a főtérre ment. Ott már csak az ünnepség végére érkeztünk, de így is kitombolhattuk magunkat. A tömegtől félve a csendesebbnek számító régi Pompeji helyre ültünk be. Ott már csatlakozott hozzánk Tomi és Adrienn is később pedig Fancsung is.
Az ottani iszogatás után eléggé szétszéledt a csapatunk. Ki a Retróba ment bulizni (ahogy Josee is a fényképezővel), ki maga útjára, mi pedig kocsikázni az éjszakába.
Azt kell hogy mondjam örülök a harmadik bajnoki címnek, de valahogy ez más volt, visszafogottabb, nem olyan őrjöngős mint az eddigiek… Ettől függetlenül Hajrá LOKI!
