Ahh, teljesen kész vagyok. A melóból hatra értem haza, akkor kezdtek még neki a srácok. Hulla fáradtak voltunk és az egész lakásba nem volt egy talpalatnyi hely se. Ülve aludtunk el faterommal. Nyolc körül fejezték be a srácok, de én csak arra ébredtem fel, hogy már a szüleim a padlószőnyeget szedik felfele. Bementem és el kellett döbbennem. A tapéta felrakása olyan szarul sikeredett, hogy minden tapéta csík között látszik a fehér fal. Frankó mi? Nem tudom, hogy azért mert a tapéta megszívta magát, és amikor megszárad össze húzza magát, vagy mi. De borzasztó látvány. Csinálni meg nem is sokat lehet vele. Csont romon voltam. A szobám mint a csatatér, a házban minden holmi szétpakolva. Aludni akartam. Hát arról viszont szó se lehetett…
„Szobám tapétázása második rész” olvasásának folytatása →

Bár már adtam szót róla, hogy kis házunk belső felújítás folyik. Most egy kisebb kaliberű dologhoz érkeztünk. Az előszobához. Ez nem más mint a ház belsejében L alakban lévő kis folyosó amiből a szobák nyílnak. Kis szűk folyosó, amire mi narancssárga színű tapétát álmodtunk meg ( persze pártsemlegesen :) ). Ez már fent is volt, viszont a nagyon divatossá vált fehér, gipszkarton díszléc még hiányzott. Ennek estünk neki. Talán valamelyest könnyebb dolgunk volt, mert csak 3 sarkot kellett csinálnunk, és kevesebb anyagot felhasználnunk. Mégis szenvedtünk vele. Délután négy órától (szavazás után), egészen hétig (szavazás lezárásáig) csináltuk. A Lacától kapott derékszög vágó sok mindent megoldott, de sajna sok mindent nem. A lényeg az hogy, kész van, és most már csak az én szobám lesz hátra, de az nagyon nagy munka lesz. Képet sajna még nem tudok mutatni, még mindig Editnél van a fényképező. Hamarosan jön a befejező munka tehát, amiről megint csak be fogok számolni.

Meccs után indultunk Sobeevel ketten. Nem nagyon szarakodtunk. Kb. annyi cuccal mentünk mintha egy hetes kirándulás állna előttünk. Vittünk sátrat, nyársat, fát… Jó kis sötét volt már mire odaértünk. A srácok villogó fejlámpával vártak minket. Átestünk a bemutatkozáson és az üdvözéseken. Mielőtt bármi lehetett volna, már Sobee szerelte fel is a pecáját, mert nagyon halat akart fogni, és zavarta, hogy a többiek, már jól beetetve nagy előnnyel vannak előtte. Nem volt egyszerű a felszerelés se, de azért túljutottunk rajta. Jött is az első gond. Hogy fogunk bedobni? A válasz egyszerű volt. Sehogy :) Erre már volt terv…
„Éjszakai peca Látóképen” olvasásának folytatása →