Bayern meccs az Arénában

Egy álom vált valóra szombaton. Ebben pedig Zsolt barátom önfejű és őrült viselkedése volt az indító momentum. Amióta kint vagyunk téma, hogy kimenjünk egy helyi bajnoki vagy nemzetközi meccsre. Persze mint többnyire ebből mindig csak halogatás lett. Így érkeztünk el a szóban forgó hétvégéhez, ami mint kiderült ittlétünk alatt az utolsó hazai mérkőzés. Így ha ezt kihagyjuk, akkor végleg lemaradtunk erről az eseményről.

Tudtuk előre, hogy minden jegy már jóval előtte elkelt, így esélytelenek vagyunk, maximum csak üzérektől szerezhetünk méregdrágán jegyeket. Mivel lassan közeledik hazautazásunk időpontja is, kezd körvonalazódni mennyi valutánk maradt, amit be kell osztani. Ezen információk birtokában mi a 35 EURO-s nevetséges árat húztuk meg Nórával, hogy ha lesz jegy, maximum ennyit vagyunk hajlandóak adni a érte.

Engem mindenképp érdekelt a stadion, bár tudtam, hogy úgy se jutok be, de kívülről se semmi a monstrum, és pár szép képet lőhetek vele. Így indultunk el a metróval a Frötmaning-ra, az Allianz Arena felé. Mondanom se kell, akkora ember tömeget kell elképzelni, hogy a rendőrség és a metró alkalmazottai együttes erővel vezényelték a szerelvényekről a fel és le jutást. Ami meglepő volt, hogy a Bayern és a Duisburg szurkolók egész tömege megfért egymás mellett a metrón. A legidősebbektől a legfiatalabbakig bezárólag, családok is képviseltették magukat. Nekünk egy Duisburgi szurkolóval sikerült szóba elegyednünk a hosszú úton. :)

A tömeggel együtt mi is megérkeztünk a megfelelő metró megállóhoz, ahol gyalog indultunk el. Messziről is lenyűgöző volt a látvány. Ahogy közeledtünk viszont egyre fokozódott a hatás. Zsolti, az első sarkon kiszúrt egy kis csapatot, akik pont három jegyet árultak. Oda is mentünk hozzájuk és érdeklődtünk. Hatvan, azaz hatvan (15.000HuF) euróért kinálták azt a három jegyet, persze per/darab áron. Mi Nórával egyből mondtuk, hogy nem-nem ennyit nem adunk. Persze Zsolti be volt teljesen indulva, és felajánlotta, hogy kifizeti a különbséget, csak jöjjünk!

Lehetett erre nemet mondani? :) Így egy nem kevés összeget átadva a fiatal német gyerkőcöknek, elindultunk nagy mosollyal az arcunkon, hogy BE FOGUNK JUTNI!

Az út elég hosszú volt a metrótól, jó negyedóra séta. Közbe persze vadul fényképeztük egymást. És elkezdtünk erősen gondolkozni azon, hogy nem e basztak át minket! :) Mint kiderült nem! :) Csak hogy nagyságrendileg lehessen hova rakni a stadion 70.000 férőhelyes. A debreceni stadion 10.000 férőhelyes, és körülbelül 4, maximum 5 kapun lehet befele szivárogni. Itt vagy 100 kapun lehetett folyamatosan befele szivárogni, úgy, hogy egy kapunál 4-5 embert engednek be egyszerre. Az első kör a szokásos letapizás, szórú-vágó fegyver ellenörzés, stb.. Utána jön a jegy azonosítás, ami gyorsan és egyszerűen történik. Beállsz egy forgó kapuba, benyomod a jegyedena vonalkódon a kapu továbblök, 5-10 másodperc.

Magába a stadionba ezek után lehet belépni. Millió helyen fel lehet menni, nincs tömegnyomor. Minden hely, normálisan fel van számozva. Hiába nem voltunk még ott, és németül se beszélünk, kóvájgás nélkül sikerült megtalálni a helyünket rögvest. Jellemzően 10 székenként van egy fel-le járó lépcső, tehát nem 100 embert kell felállítanod, ha ki kell menned.

Ezek után igazából nem tudok mit írni. Hihetetlen élmény volt. Mindenki üvöltött, tapsolt. Egyszerűen szavakat nem lehet erre az élményre találni. A kivetitőkön folyamatosan ismételték a meccs eseményeit, és minden féle statisztikákkal szórakoztatták a népet. A játékosok bevonulása is külön show esemény volt. A zenék és az üvöltések hatására az ember háta is borsózott, és egy filmbe képzelte magát.

A szünetbe elhatároztuk, hogy eszünk valamit, hisz hihetetlen mennyiségbe volt mindenkinél finomabbnál finomabb kaja. El se gondolkoztam, rajta 70.000 embert hogy lehet kajával megtömni, de gyorsan választ kaptunk. A büfében csak és kizárólag spéci bayern kártyát fogadnak el fizetoeszközként. Igen, nem lehet készépnzel fizetni! Így minden vásárlás úgy néz ki, hogy odamész mondod mi kell, adja is a kezedbe, lecsippantja a kártyád, és kész mész. Egy vásárlás 10 másodpercnél nem telik több időbe. Hihetetlen, és működik. Nincs szarakodás a pénzel és a visszajáróval.

A meccs izgalmas volt, de sajnos nem esett rajta gool! :( Nekem végérvényesen egyik legnagyobb focis élményemmé vált ennek ellenére is ez az alkalom. Hazafelé menet a vörösen (vörös ha a Bayern, kék ha a 1860 München, és fehéren ha válogatott játszik) kivilágított stadionnal is kellett néhány képet csinálni.

A 70.000 embert hihetetlen, de a hatalmas külön a stadion részére épített több emeletes parkolókban őrzött autóikon, és a folyamatosan érkező metrók által pillanatok alatt elpárolgott. Nem gondoltuk volna, de ahogy a metróhoz értünk várakozás nélkük egyből le tudtunk ülni.

Ennyit az élményekről, a képek megtekinthetőek itt.