Akkor kezdeném az egészet azzal, hogy Sanyi kollégám ugye kihozta szeretett kis családját Münchenbe, ami egy azaz egy feleséget és egy 5 éves kisfiút jelent, Mátét. Természetesen mentem tiszteletemet tenni. A kis feleségét már ismertem régebbről, de a kisfiukat nem. Kicsit izgultam is, nem nagyon volt dolgom még ilyen korú emberkékkel, de úgy voltam vele, adom magam, ha megszeret jólesz nekem, ha nem akkor meg nem :)
Akkora sikerem lett, hogy hihetetlen. Pedig nem gügyögtem neki, nem meséltem hülye történeteket, próbáltam figyelni rá, és akármilyen hülyeséget talált volna ki csak rákontráztam. Ezzel nagyon bevágódtam nála.
Sétánál már úgy akart jönni, hogy ő Misi kezét fogja nem apuét vagy anyuét. Szülők meg is bíztak bennem, örültek is hogy van bébicsősz, én meg ott voltam egy gyerekkel az oldalamon, akiből folyt a szó és minden vad dolgot csinálni akart. :) Kimentünk a parkba napfürdőzni, de persze szegényke nem nagyon kapható az egyhelyben nem csinálunk semmit csak fekszünk dolgokra. Foglalkozni kell vele…
Én is voltam ilyen, kicsit átéreztem a helyzetet szóval kis döglés után mentünk a hiperszuper Olimpia Parkos hiperjó játszótérre. Tényleg durva volt, menő játékok, karbantartva, normális „strand” homok mindenhol, nem csak egy 2mx2m-es kockában. Csúszdák, fa hidak, mászókák, annyira lázba jöttem, hogy amibe befértem én is mindent kipróbáltam, a Germán szülők legnagyobb meglepetésére.
Építettem Máténak versenypályát a homokba, mert ugye autóközpontú a kis lurkó. Persze mire ki”ástam” a pályát, már volt új ötlet mi, hogy legyen. Meg kell mondanom minden tiszteletem a szülőké, mert a nap nagyrészét azzal tölteni, hogy egy lurkóval legyél, figyeljél rá, és aktívan „mozogj” vele, teljesen kimerítő.
Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, és a kis csibész nagyon a szívemhez nőtt. A képek megtekinthetőek itt.
Így kezdődik mindig. Aztán keresztapa leszel, s jön a saját is. :-) Hajrá!
Ilyenek ezek a gyerekek! Nagyon meg tudják érinteni az embert (azt hiszem most sok új érzéssel találkoztál).
Pussz, Ancika