Alpesi túra

Kis ember nagyot gondol, elindul, és az Alpok lábáig meg sem áll. Azt nem mondom, hogy minden pénzt megért volna ez az élmény nekem, főleg hogy kezdek a müncheni túra végével a készpénzben tartott pénzemből kifogyni. Minden esetre nagyon örülök, hogy összejött az út, mert csodálatos élményekben volt részem Sanyi kis családjával egyetemben.

A leggányosabb felhős, és szórványos csapadékos időben vágtunk neki az Alpoknak. Az autóút elég nyugis volt, én nem egyszer elbóbiskoltam, de Máté folyton felébresztett, hogy játszunk valami képzeletbeli játékot. Azóta bárhova képes vagyok elképzelni sárkányokat, rakétás kommandósokat, vagy száguldó sportkocsikat. :)

Utunkat meg-meg szakítottunk fényképezkedni, ha találtunk a sztrádán egy pihenőhelyet, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tájra. Így értünk egy egy igazi bajor kisvárosba ami az Alpok lábánál feküd. Hihetetlen volt, de teljesen. Mintha egy filmbe kerültem volna. Csörgedező patakok, félig fa, félig puritán téglaépületek. Fafaragások, bajor képekkel és motívumokkal díszített falak. Mint egy mesében.

Csak sétáltunk, sétáltunk a szebbnél szebb házaknál, és ámultunk bámultunk, hogy igen ilyen helyen és így is lehet élni.

Utunkat egy ezernéhányszáz méter magasan fekvő gyönyörű tónál fejeztük be, de elmondhatom, hogy voltam az Alpokban, ahol anno Hannibál is átkelt veszedelmes seregével, és láthattam a ködfelhőkbe burkolózó csúcsokat.

Hazafelé csak, hogy megkoronázzuk a napot elmentünk pár BMW kereskedésbe is többek között oda is, ahol jelenlegi munkánkat folytatjuk.

Az összes kép a túráról megtekinthető itt.