Kérem szépen igen. Ez már valami, anyukám telesírhatja pöttyös a zsebkendőt, mert a kisfia most majdnem a csúcsra ért. :) Na jó, ez azért eléggé sarkított így, de ami igaz, hogy saját irodát kaptunk a kollégámmal. Második emeleten élvezhetjük a Lilienthallee utcájára nyíló kilátást egy körülbelül 30nm-es fehér színű irodában.
„MiszterX saját irodája” olvasásának folytatása
Amióta az „eszemet tudom” iskolába jártam. Reggeli kelések, nehéz táskák, állandó félsz, és rabságos életérzés. Ez jut szerintem hazánkban a tanulni vágyóknak. Vissza gondolva életem 17 évét töltöttem iskola padban. A mostani esemény azért különleges számomra, mert talán véget ér életem eddig meghatározó intézményének látogatása.
„Leállamvizsgáztam: Véget ért egy hosszú korszak” olvasásának folytatása
Eljött ez is. Egy évvel vénebb lettem (hivatalosan 10.-én 13:30-kor). Ildike szülinapja 8.-ára esik, ezért úgy döntöttünk, hogy közösen 7.-én szombaton tartjuk. A buli helynének a Pompeji éttermet választottuk. Kezdetben Ildike jó sok embert mondott hogy meg akar hívni. Én nem bántam, én nem akartam kifejezetten nagy bulit, és sok embert meghívni. Lefoglaltuk a helyet (persze ez se ment egyszerűen, de főnöki ismeretség segített), és szombaton kis csúszással és Edittel betoppantunk az étterem alsó részébe, ahol már Sobeeék lent voltak.
„MiszterX 23. Szülinapja” olvasásának folytatása
