Kérem szépen igen. Ez már valami, anyukám telesírhatja pöttyös a zsebkendőt, mert a kisfia most majdnem a csúcsra ért. :) Na jó, ez azért eléggé sarkított így, de ami igaz, hogy saját irodát kaptunk a kollégámmal. Második emeleten élvezhetjük a Lilienthallee utcájára nyíló kilátást egy körülbelül 30nm-es fehér színű irodában.
„MiszterX saját irodája” olvasásának folytatása
Ahogy a régi-régi, örökzöld nóta is tartja: „Próbálj meg lazítani…”. Ez munkában is így van. Nekem bárki hiába próbálja bizonygatni, hogy lehet nyolc órákat folyamatosan csak munkára koncentrálva tölteni, ez számomra feldolgozhatatlan. Persze dolgozni kell, és koncentrálni is, de ez nem megy, ha közbe nem sikerül kicsit a munka közben is lazítani, kikapcsolódni. Többnyire ez másoknál az étkezés szokott lenni, de jó magyarosan leginkább telezabáljuk magunkat, ami szerintem méginkább megnehezíti a munkára koncentrálást.
„Munkahelyi lazítás” olvasásának folytatása
Bár az első alkalomkor is nagyon jól éreztük magunkat, és eléggé leiskoláztak minket pontokkal, furcsa érzés volt számomra a régi kollégák nélkül elmenni újra bowlingozni. A mostani alkalommal magyar és német részről is szintén lehetett új arcokat látni.
„Második Bowling a németekkel” olvasásának folytatása
Úgy adódott, hogy egyik ügyfél kérésére készült a BMW-s csapatról egy csoportkép. Pontosabban nem is egy, hanem több is. :) Erre egész pontosan azért volt szükség, mert mindig elbujkáltak az emberek. Sok-sok próbálkozás után a következő két kép lett kiválasztva.
„SEI BMW csoportkép” olvasásának folytatása
