Szívvirág második meglátogatása

Az egész úgy kezdődött, hogy Editet sajnos hétfőre virradóan se voltak hajlandóak kiengedni korházi rabságából. Én úgy éreztem, akkor itt az ideje megint meglátogatni, hátha lophatok némi boldogságot az unalmas életunt napjába. Találkoztam előtte Sobee-val, aki visszaszolgáltatta a cuccomat, én pedig lecheckolhattam az újá varázsolt autójtát. Dory nagylányom kiírta nekem mikor mennek a buszok, szóval azért elképzelésem volt mennyire kell sietnem ki. Amikor megjöttem érdekes dolgot láttam: Berettyóújfalu 14:30 42es kocsiállás! Na mivel nem vagyok járatos a buszvégállomáson, ezért elkezdtem keresni. Kb. olyan lehettem mint Harry Potter és a 9 és 3/4. vágánya… Mivel nem találtam csak 10ig állásokat, szóval még a 42-nek a közelébe se, érdeklődni se mertem emberektől, mert hülyének néznek.

Na visszamentem a kis tablahoz, ami már teljesen más dolgokat mutatott, amiből én arra következtetek, hogy akkor frissíthették az információkat, és így olvashattam én feles buszt, és 42-es kocsiállást. A már előrre kinézett 15:45ös buszhoz áltam be, 7-es kocsiállás. Uhhristen. Vagy 15-20 emberke, egy kört formálva tulakodott a kis táblánál. Hogy nem lehet simán sorba állni ahogy a britek is teszik? Nem fogom fel. Minden esetre én hátrébb megálltam és elkezdtem újságot olvasni. Megjött a busz, az emberek lökdösődtek, nyomták a másikat, de olyan elhidegülten, mintha épp nem a másikat ütötte volna oldalba. A sértett pedig nem, felordít és kikéri magának, hogy miért kell rányomulni, hanem még inkább odanyomja magát, hogy ő legyen a következő. Uhhristen! Emberek! Állatok! Én megvártam a sor végét- A végén két nagyon csúnya néni volt, és úgy hogy már csak én áltam lent a buszról mögém normálisan sorba tudtak állni. Felszáltam. Az első gondolatom azvolt, hogy a helyi buszokhoz képest sokkal kultúráltabb. Tiszta, újszerü, és azért még a motorilag is talán jobb kis buszocska volt. Na most a sok ember viszont…. Én komolyan hozzá se tudok normálisan szólni. Fél családok tülekedve. Négy gyerekkel. Ordibálás. Nagyon nem tetszett az az igazság. Vissza jött a régen elfeledett „mocskos büdös parasztok” hangulatom. Sose értettem meg, hogy lehet több tíz kilómétereket három, négy hatalmas zsákkal megtennie egy 100 kiló feletti öreg alig mozogni tudó mamának, de amikor ebből van a többség, és persze a rengeteg gyerekét szállító acsarító veszekedő anyából, akkor kicsit ki tudok borulni. Én megmondom őszintén a cigányoktól tartottam. Két cigány volt a buszon, de teljesen kultúráltan utaztak. Senkit nem zavarva csendesen. Itt most a vidéki „parasztemberek” bőgtek le de nagyon. Derecske után alig voltunk a buszon, persze akkora kezdett el ömleni az eső. A busznak meg is kellett álni, belátom olyan víz hömpölgyött, hogy csak úgy csapta néhol fel a vizet, és amikor mellettünk egy kamion ment el, akkor 5mp-ig teljes vakság. Megérkeztem a Berettyóújfalusi kis autóbuszállomásra. Leszáltam, és szerecsére egy táblát találtam amire rávolt írva, hogy 600m-re „H”. Elindultam arra… Próbáltam még keresni ilyen vagy ehhez hasonló tálbákat, hogy megerősítsenek, hogy jófele megyek… Nem volt, már épp azt vártam, hogy kisétálok a városból (város egyáltalán?) amikor megpillantottam a főbejáratot, előtte az Edit által említett táblát, amin rajta van a hely szépen. Fasza mi? legjobb helyen… Mind1 A lényeg felmentem 5,6 fehér ruhába öltözött hölgyhöz, akiknek köszöntem és mondtam kihez jönnék. Na most az egyik visszaszolt, hogy: „HE”. Mire én egyre hangosabban üvölteni kezdtem, hogy kit keresek. Erre egy vénség (akiről kiderült később, hogy Edit utálja) beszólt, hogy nem a Betegtől kéne érdeklődni… Hát anyád. Mentem ahova kellett… Edit nagyon levolt törve. Szegény teljesen maga alatt volt, reményt vesztve, hogy kikerül innen… Látszott rajta hogy sírt is már eleget, és hogy a legnagyobb szórakozása az alvás. Azért 2 óra alatt sikerült a magam módján felvidítanom egy kicsit, és életet lehelni bele. Elbúcsúztam, és vissza indultam. Visszafele mivel már nagyon hűvös szél volt, mivel Sobee által nállam volt a Loki sálam a nyakamra tekertem teljesen. Na erre a 1,5 kilometeren (ami 600m-nek van irva) olyan látványosság voltam, hogy még az autók is lassítottak mellettem. Így arra jutottam, hogy talán jobb lenne, ha levenném mire odaérek a buszhoz. A busznál lehettünk vagy 6-an. Itt már sorbanálltunk, inteligensen. (Úgytűnik a vidékiek csak a városba nem akarnak tudni viselkedni). Felszáltam a 157HuF-os jegyem megvétele után, és szép kis lassú vontatott utam ami visszafele is 55 perc volt eltelt. Azért belegondolva, ez a volán nemsemmi. 39km 55 perc alatt 157 Forintért. Hmm… Na mind1. Megérkeztem. Átmentem a szokott buszmegállóba, ahol 12 percet vártam, pedig hétfő 7 óra volt. Eláztam, és eldúdoltam magamból azt a régi loki indulót miszerint: „Utáunk szar hajdu volán szar hajdú vollááánnn, utálunk szar hajdú volllááánnn….” Hazaértem, és azóta pihenek. Beszéltem persze már telcsin Edittel, aki mondta, hogy nem engedik ki most se, mert megint volt láza. :( Ennyi a történet.