Ami kimaradt az előző 20.-ai beszámolóból az az, hogy Joseenál megállva mindenképp be kellett mennünk „1 pohár vízre”. Na persze Sobee meg a víz. Mikor bementünk illedelmesen bemutatkoztam az anyukájának, aki nagyon kedvesen fogadott minket. Josinál már tombolt a Tiesto által kevert zene, amire már a huga, és a huga barátnője csak úgy pörgött. Szerintem észre se vették, hogy megjöttünk és köszöntünk, de nem róttuk a számlájukra. :) Sobee a pohár vízből 2 felest hozott össze, amit azért azzal a beígért vízzel leöblített. :)
Na ezek után már már tűzbe égve, elkezdtünk helyi bulit rögtönözni, és táncikáltunk, meg buliztunk, persze késésbe voltunk mindenhonnan, de Sobeeval meg Josival nem lehetett bírni. :) Josee egyől fényképezőt ragadott, és megörökített az örökkévalóságnak minket. Nagy nehezen csak rájött mindenki, hogy elkéne indulni… Sobee még aljas módon el is tulajdonította egy körre Josee egy dolgát, dehát na… :D Nem lett belőlle semmi nagy gon. A lényeg, hogy kifele jövet egy Ultrás magát „Ronaldó”-nak nevező srácba botlottunk. Ő kísért minket egy darabig és osztott meg pár gondolatot velünk a világ nagy dolgairól. Többek között azt is, hogy nálla iratkoztunk fel a szerdai loki vonatra. :) Ezek után Joseeék eltüntek, és csak telefonon tartottuk a kapocsolatot.
