Hatalmas szerencse ért. Ugyanis szinte a semmiből kaptam egy lehetőséget, hogy egy tanulmányi kirándulás „féléhez” csatlakozzak, ami Luxemburgot látogatja meg egy vasárnapi napon. Kérdés nélkül igent mondtam rá, és vártam a kalandokat.
A busz
Amikor azt mondtam, hogy kérdés nélkül vágtam a lehetőségre igent, akkor nem vicceltem. Konkrétan semmit nem tudtam a dologról. A vasútállomáshoz mentem, és ott azonosultam vele, hogy társaim sem túl jól informáltak arról, hogy igazán mi is lesz itt. Az viszont biztos, hogy busszal megyünk. Mondtam már, hogy nem kifejezetten szeretem a buszokat? Aki a frankfurti Hauptbahnhof-ot ismeri, az tudja jól, hogy nem kis terület. Ahol nem vonatok közlekednek, ott körös körül buszok indulnak. Távolsági és helyi buszok özönlenek egy stadionnyi területet.
Kétségbeesésünkben kóboroltunk, de annak nem volt túl sok értelme. A végső taktika az volt, hogy „szerencsétlen” embereket kezdtünk el követni, akik talán hozzánk hasonlóan a Luxemburgba közlekedő buszt várják. Ha nem is azonnal, de ez a taktika kifizetődő lett, és rátaláltunk a csoportra, aki jóval a hivatalos indulási idő után is várta a buszt.
Maga a buszra nem lehet panasz. Nem volt sem túl jó, sem túl rossz. Viszonylag kényelmesen, és tiszta körülmények között tölthettem három órányi autópályás utat egy halom külföldi diák társaságában.
Luxembourg American Cemetery
Már az ország területén, de Luxemburg városa előtt megálltunk egy hosszabb szusszanásra. Az örök vidám szervező azt javasolta, hogy a szimpla pisiszüneten túl tekintsük meg az Európában legnagyobb amerikai világháborús temetőt, ha már ott álltunk meg. Egy rendezett, zöld gyepes tisztást kell elképzelni rengeteg fehér keresztel. A bejáratnál pedig egy téglalap alakú szikla és néhány plakát adott magyarázatot arra, hogy minek az emlékét is őrzi ez a hely. Nagyon szép és rendezett volt a hely, de minek a város jobban érdekelt, így gyorsan visszapattantunk a buszunkra, és indultunk is a városba.
Luxemburg Old Town
Három órás zötykölődés után megérkeztünk végre. Az óvárost hatalmas hídon keresztül lehetett megközelíteni. Az élmény szinte leírhatatlan volt, ahol egy völgy felett húzódó hídon mentünk át. Alapvetően egy zöld övezet húzódik a mélyben, ahol egymást érik az épületek. E fölött húzódik a híd, ami egy régi vár szerű, kövezett szigethez visz, ami a magasban terül el. Engem a budapesti vár hangulatára emlékeztetett. Kövezett vékony utak, amik hol lefele, hol felfele kacskaringóznak. Nagyobb terek is mind dúskáltak a kövekben, mintha csak a középkor egy modernizált részén sétálnék.
Fontos kihangsúlyozni, hogy Luxemburg dúskál a luxus márkákban és luxus termékekben. Pici boltokat lehet találni a sétálóutcákon, de a kínálat nem az átlagos pénztárcákat célozza meg. Az apróbb méretek az egész országra és a városra is igazak. Maga a város picike. Az óvárosból gyalog 20 perc alatt ki lehet sétálni. Viszont, mielőtt folytatnám érdemes pár tényt lejegyezni, ami könnyebben feldolgozhatóvá teszi Luxemburgot.
– Luxemburg már régen is egy fontos égköve volt Európának. Sokszor akarta más ország bekebelezni, de korunkra csak független állam maradt.
– Luxemburgot sosem rombolták porig (legalábbis ezt mondták nekünk)
– Az egyik legdrágább ország Európában
– Nagyon kedvező adófeltételek miatt szinte minden nagyobb cég itt képviselteti magát
– Nagyon magasak a bérek illetve a nyugdíjak is
– Az egész országban körülbelül félmilliónyian laknak
– Durván azt lehetne mondani, hogy Luxemburg olyan méretekkel és népességgel bír, mintha Magyarországból kiválna Hajdú-Bihar megye.
Az alap tárlatvezetés másfél óráig tartott. Voltunk templomi közvetítésen (mint megtudtuk a vallás és a kényelem együtt jár, így minden vasárnapot élőben közvetítenek a TV-ben), végigjártuk az utcákat, voltunk a régi várfalon, és a régi katakombáknál is. A szabad foglalkozás idejére viszont úgy gondoltuk, hogy buszra szállunk és utazunk egy kicsit a helyi közlekedéssel.
Luxemburg New Town
A régi város részből egy hatalmas, új építésű, piros acélhíd visz az új városrészhez. Ahogy megtudtuk viccesen „Time Travel”-nek, azaz időutazásnak is hívjak a hidat. Luxemburg nem csak a cégek számára fontos, hanem Európai központnak is számít. Az Európai törvényhozásban és a gazdaságban fontos intézmények épültek az új részre. Tehát még a régi város a régi épületekben dúskál, az új részen hatalmas üveg és acél épületek vannak. Ez a körzet szinte csak ilyen építményeket rejt, lakó házak itt már nincsenek. Így amikor vasárnap meglátogattuk, olyan volt, mintha egy zombi apokalipszisbe csöppentünk volna. A hatalmas épületek között sétálva egy lelket sem lehetett látni.
Összegzés
Luxemburg nagyon szép! Megéri egy napot eltölteni ott. Még inkább oda születni, vagy épp nyugdíjba vonulni. Sétálni az óvárosban, és betérni a templomokba és múzeumokba. Egy kevés lábkoptatást az új rész is megérdemel a robusztus modern épületek miatt. Viszont fiatalabbak számára a nyugodt kisváros nem tartogat sok felfedezni valót. Mindent összevéve kellemes kirándulás volt ez, maradandó emlékekkel. Köszönet a lehetőségért!
