Én magam nem vagyok egy nagy vásárlós alkat, trendi nevén nevezve „shoppingoló”. Értve ezt főleg a ruházati és divat cikkekre. Nálam egy ruhadarab addig tart amíg magam vagy környezetembe valaki meg nem jegyzi rá, hogy „Uhh ezt már le kéne cserélni”. Ezek fényébe indultam el főnökasszonyommal, Virággal, és barátjával, Palival, Németország második legnagyobb outletjébe.
Talán a világ (kivéve a harmadik világ elmaradott országainak lakóit) egyetlen olyan személye vagyok aki nem volt még ilyen outletben, még magyar honban sem. Fogalmam sem volt róla mit várjak. Persze annyi információm volt, hogy a nagyobb márkák messze mindentől kis „falukba” csoportosulnak, ahol az eddig el nem adott, vagy hibás árukat jóval ár alatt próbálják eladni.
Nekünk Münchentől 80km-t kellett utaznunk Németország második legnagyobb outlejéhez, elég pocsék időben. Virágék azzal próbálták elképzelhetővé tenni a helyet, hogy mondták, hogy ezer parkolója van a helynek. Na ez az ezer hely csordultig televolt szombaton.
Nekünk is, ahogy sok germán sorstársnak kint a picsába kellett megállni az út mellett és szépen visszasétafikálni. Maga a „falu” hihetetlenül elegánsan, és szemet gyönyörködtetően meg volt csinálva, kis díszköves járda, padok, és persze minden épület más-más stílusban építve.
A hatalmas tömeghez képest számomra nem tűnt nagynak ez a kirakodóvásár. Olyan 50-60 bolt lehetett kint, ahogy számítani lehetett többnyire ruha márkaboltok, egy-két táskás, és órás.
Márkákból érdekes felhozatal volt, rengeteget nem is ismertünk, más neves márkabolt pedig nem is képviseltette magát. Mint kiderült szinte mindent érdemes volt kint venni, csak ruhát nem. Bár biztos nagyon nagy leértékelésnek számít, hogy a pólókat átlagosan 70 eurós árról leszállít 40-50 euróra, mégis ilyen árak mellett esélyem se volt vásárolni semmit. Egyszerűen én nem adnék semmilyen pólóért se tizenezer forintokat. :) Ez van…
Ahogy észrevettem útitársaim, akik nagy vásárlós hangulatba voltak is eléggé húzták a szájukat, de végül mindenki vett valami apróságot legalább, még én is. A turkálókosarakba szánt bóvlik között akadtam egy frankó szürke-piros csíkos pólóra, amit kemény 12 euróért meg is vettem.
Egy olyan másfél óra alatt végigjártunk mindent és hála a nagyszabású kettőt fizet hármat vihet samsonite táska akciónak, kis társaságunk három óriási bőröndöt tologatva indult haza. Pontosabban nem is haza, mert akkor felmentünk a Marien Platz-ra is kicsit vásárolgatni, ha már nem jött össze az outletbe.
Ott is sikeresen mindenki vett magának minden féle dolgot, én pedig megvettem életem egyik legdurvább pólóját kemény 15 euróért.
A végül 7 órás kis kiruccanást egy Starbucks kávézóban fejeztük be, ami után jött az édes semmittevés…
Képeket végül is csak az outlet faluban az utcán csináltam, mert minden boltba csúnyán néztek rám a fényképező miatt. Az a néhány kép megtekinthető itt.
Egy ilyen programot én nagyon-nagyon bevállalnék (tudod!?).
Ha a világ összes otletje elkezdene zacskós tejet árulni, még akkor se mennék be egybe sem mégeccer. Vakítás, meg minden olyan alázós szó, ami nem jut eszembe.
Viszont jó csajok vannak ott.
udejo van starbucks, most mar abszolut nem gondolkozok :DD