Előre kell bocsátanom, hogy soha sem voltam igazi őrültje a szerepjátékoknak. Nem volt olyan nagy képzelettel megáldott társaságom, illetve nyelvi nehézségek miatt a számítógépes játékok sosem tudtak igazán megragadni. Több játékokkal is foglalkozó podcastot is követek, és mindegyik elkezdett a Hearthstone-al foglalkozni. Gondoltam én is kipróbálom. Elöljáróban csak annyit, hogy kevés dolog bosszantott fel, mint ez a játék.
Kártya szabályok
Számomra a kártya a tradicionális magyar, illetve francia kártyákkal játszott játékokat jelenti, amiket megannyit játszottam a nagyapámmal. Azon kártyák, amik eltérnek a fent nevezett két paklitól, azok valahogy életigenek nekem. Sokszor úgy érzem, igazából itt nincs egy normális szabályrendszer, amiből mindenki a legtöbbet hozhatja ki. Olyan humbug féle, hogy ki tud egy még nagyobb és még erősebb valamit virítani, amit eddig soha senki nem ismert. Eléggé erre hajaz a Hearthstone is.
Mielőtt belemennék a szabályokba, meg kell említenem, hogy nagyon jó tutorial-ja van a játéknak, amin kötelező végigmenni. Ez lépésről lépésre bemutatja, hogy is működik itt a „kártyázás”.
A játék körökre osztott. Azaz egyszer jövünk mi, aztán mi nem tudunk semmit se csinálni, amíg az ellenfél lép, majd megint mi jövünk. Minden kör előtt kapunk egy új kártyát. A mana lesz a megtestesítője annak, hogy mennyi kártyát játszhatunk ki egy körben. Mi is és az ellenfelünk is 1 mana-val indít kezdéskor. Minden körben feltöltődik a mana szintünk, plusz eggyel nő a csík. Ergo, ahogy egyre több kört élünk meg, annál több és erősebb kártyákat hívhatunk ki. A kártyáknak szerintem négy tulajdonsága van. Első, hogy mennyibe fog ez nekünk kerülni, abban a körben hány mana-t kell feláldoznunk, hogy kihívhassuk. A második tulajdonság, hogy ütközet esetén mennyit sebez. A harmadik, hogy neki mennyi életenergiája van, mennyi sebszés után fog elpusztulni. Az utolsó pedig (ez opcionális), hogy milyen speciális képessége van ennek a kártyának.
Egymás lapjait nem látják a játékosok, csak annyit, hogy a másiknál mennyi lap van. Az ütközetbe lehívott kártyákat viszont természetesen látja mindenki. Ha egy kártyát lehívunk, akkor alap esetben egy kört kell várnunk azzal, hogy bevessük, azaz támadjunk vele. Ha megtámadunk valamit, aminek van támadó ereje, akkor is fogunk sérülni, ha mi támadjuk meg őt. Illetve az ellenség akkor is fog sérülni, ha olyan kártyánkat támadja meg, aminek van támadó ereje. Ezért érdemes figyelni, hogy olyan kártyával támadjunk, ami az ütközet után még rendelkezni fog életerővel.
Ahogy említettem a kártyáknak lehet különleges képessége. Vannak olyan kártyák, amik nem egy harcost hoznak le, hanem csapást mérnek, illetve gyógyítanak vagy új kártyákat adnak nekünk, vagy csak a mana-t növelik. Illetve harcos kártyáknak is lehet speciális képessége. Erősíti a társait, plusz életet ad, egyből tud támadni lehívás után, lehívás után egyből tud lőni, stb. Külön kiemelném a Taunt képességet, ami miatt kötelező azt a harcost támadnia, hiába van annyi minden más.
Azt kell, hogy mondjam, hogy kártyák és speciális képességek tekintetében a lehetőségek végtelenek.
Minden csata esetében a harc addig tart, amíg valamelyikünk karaktere meg nem hal. Azaz az ellenfél a fő karaktert addig sebzi, amíg elfogyott az életereje.
Játéklehetőségek
A kötelező tutorial után a játék már engedni fog szabadabban választani. Practice esetében gyakorolhatunk gép ellen. A játék során választatnunk kell az elérhető karakterek közül, és azzal szembeszállni egy másik karakter ellen. Minden karakternek más típusú kártyái vannak, illetve más képességekkel rendelkeznek. Érdemes mindet kipróbálni, és egy bizonyos harcmód mellett elkötelezni magunkat.
Amikor elég erősnek érezzük magunkat, játszhatunk online. Ilyenkor a gép elvileg hasonló szintű játékosokkal sorsol össze és a már megismert rendszer szerint harcolhatunk. Nyertes illetve vesztes mérkőzés után is nő (nyerés esetén jóval többel) a tapasztalatunkat reprezentáló csík, és szintlépések után új kártyákat fogunk kapni. Alapvetően két típusú játék közül választhatunk. A basic (alap) pakli esetében nem fogjuk tudni milyen lapok jöhetnek. Custom deck esetén viszont mi válogathatjuk össze a kártyáinkat. Azaz bár véletlenszerűen fognak jönni a kártyák, de egy általunk definiált pakliból.
CSALÁS!
Ahogy látjátok, a játék maga érdekes és kifejezetten ötletes. Pont azért, hogy ne határolják be, a kártyák számát és típusát nem véglegesítették. Minél többet játszol, és minél többet vásárolsz pakkokat pénzért, annál jobb kártyáid lesznek. Sajnos a játék túl sokszor emlékeztet engem erre. Ugyanis az ellenfélnek mindig van egy kártyája, ami mindenemet elintézi. Neki mindig olyan kártyái vannak, hogy sarokba tud szorítani, ahonnan nincs visszaút, már pedig úgy érzem ez nem a logikán, és a jártasságon múlik, szimplán neki jobb kártyái vannak és jobb időben kapta őket.
Régen nem ordibáltam, és mondogattam, hogy „ezt nem hiszem el” mint a Hearthstone esetében.
Összegzés
A Hearthstone nagyon jó játék! Tényleg. A sok idegesség ellenére is kellemesen tudok vele szórakozni, és ez az a játék, amivel akkor is lehet játszani, ha az embernek 5 perce van, és akkor is ha az egész napot ezzel akarja tölteni. Egy biztos, hogy nehéz mellőle felállni. Sajnos ennek ellenére én úgy érzem, hogy akkor tudsz igazán sikeres lenni benne, ha vásárolsz, és a játék erre motivál mindenhol. Ha játszani akarsz, akkor Windows, OSX, illetve iPad platformokon teheted meg jelenleg, méghozzá teljesen ingyen. Fizetni csak az extra kártyákért kell.
