Frankfurti strandolás

Már több mint fél éve élek Frankfurtban. Eddig a legtöbb esetben hűvös volt, kifejezetten hideg, és a standolás eszembe sem jutott. A mostani hét elején viszont előre beharangozta mindenhol a sajtó, hogy kánikula várható. Szerintem ez a szó a frankfurti embereknek mást jelent mint Debrecenben. Ennek ellenére úgy voltam, hogy érdemes lehet betervezni egy kevés napozást. Első nap a folyó melletti szabad parkot szemeltük ki, majd másnap már egy hivatalos strandot.

A parkban

Első nap tehát lefáradtunk a 10 perces sétányira lévő parkhoz, ami a Main folyó partján található. Első alkalom, hogy nyilvános parkban kívánok napfürdőzni, úgyhogy kicsit izgultam. A park maga egy hosszú sétány, ami lefele és felfele olyan két kilométer lehet. Végig hatalmas fák szegélyezik, mégis rengeteg szabad rét van, ahol az ember napozhat.

A fű mindenhol csodásan zöldell, és hihetetlen, de mindenhol le van vágva. Valószínűleg külön nem locsolnak, mégsem volt sehol sem kiégve, így bárhova leheveredtünk. Nagy meglepetésemre rengetegen voltak. Kicsik, nagyok, öregek, fiatalok. Voltak nagyik magányosban, és komplett család piknikezve. Láttam gitározó társaságot is, de legtöbben csak leheveredtek, és trécseltek a kellemes időben.

Debrecenben nem igazán látni nyilvános parkban nekivetkőzött embert. Itt viszont szinte mindenki bikiniben, vagy lengén öltözködött. Én is gyorsan nekivetkőztem és leheveredtem a törülközőmre. Nem voltam feltűnő, vagy inkább kirívó a többiektől még kis gatyában sem.

Mégis számomra a következő esemény volt a leghihetetlenebb. Már egy órája napozgattunk, amikor felfigyeltem, hogy egy kacsa család vonul a fejem mellett fél méterre. Vad kacsák, akik a folyón le és fel vándorolnak. Az emberekhez nagyon hozzászokhattak, mert ugyan nem kunyeráltak tőlünk, a rengeteg ember jelenélte, és ténykedése kicsit sem zavarta őket. A két, három óra hossza alatt 3 kacsa család is meglátogatott bennünket. Hihetetlen élmény volt. Számomra szinte tökéletes volt a harmónia. Nem kellett küzdeni a természet erőivel, sőt az állatvilág ott volt körülöttem, a hangulatot a folyó hullámai pedig csak tovább erősítették. Az egyetlen negatívum amit el tudok mondani, a bogarak voltak. Ez azért csak parti park volt, tehát voltak hangyák, kis szálló akármik, ennek ellenére a fátyolszerű felhőzet küldött minket haza. Viszont sokkal melegebb volt mint azt vártuk volna, úgyhogy elhatároztuk, hogy másnap egy strandot fogunk felkeresni.

Standion Strand

Az albérletemtől két megállónyira találtuk meg a legközelebbi Freibad Stadion nevű strandot, ami gyakorlatilag a stadion mellett van. Reggel héttől este hétig vannak nyitva. Felnőttnek 4.5EUR-t számolnak fel. Én persze próbáltam magamat a 2EUR-s gyereknek tettetni, de a hölgy közölte, hogy 1 méter alatt számítok gyereknek. Úgyhogy ezen még dolgoznom kell.

A strand hihetetlen egyszerű, mégis nagyszerű volt számomra. Emlékeim szerint 3 gyerek medencéje is van a helynek, mégse a gyerekekre koncentrálnak csak. Van egy 50m-es úszómedence, és egy hatalmas rész, amiben vízeséssel, és lecsúszós résszel is találkozhat az ember. Külön hosszú, kanyargós, műanyagcsöves csúszda is van, plusz egy külön 3 szintes trambulin.

A meglepő számomra viszont az volt, hogy mindent felár nélkül lehet használni, és buzdítják is az embereket, hogy használják ha már ott van. Érdekes volt, ahogy külön pihenő részeket úgy alakítottak ki, hogy betoncölöpökre felfuttatták a növényzetet. Ezek sűrű egybefüggő és természetes árnyékolást biztosítottak. A legérdekesebb viszont a medencék megközelítése volt. Még a csobbanás elérése előtt, az utakon kötelező volt több ízben is a lábmosón keresztül menni. Ezt otthon, aki lehet kihagyja, itt viszont látványosan, és megkerülhetetlenül erőltetik. A strand vége egy emelkedővel végződik. Mintha csak szőlőtőkék helye lenne. Csodásan befüvesítve várja a napozókat. Aki ott telepedik le, a strand egész hosszát beláthatja. Mi is ott pakoltunk le végül.

A strandon a legkülönfélébb emberek voltak. Leginkább családok, és fiatalakból álló társaság. A medencék nem voltak rogyásig, és habár sokan voltak, engem nem emlékeztetett a hajdúszoboszlói nyomorgásra. Majdnem négy órát töltöttünk ott, és csak áradozni tudok. Az egyetlen negatívum az volt, hogy itt mindenhol szabad a dohányzás. A strandon is. Számomra okozott kellemetlen pillanatot, hogy egy füstfelhőn keresztül kellett áthaladnom, ezzel a szokással pedig itt sokan éltek. Látszólag kicsit sem érdekelve, hogy mellettük az embereket zavarja, vagy sem.

Többnyire az emberek itt is pont úgy viselkednek, mint a debreceni strandon. Ugrálnak, pancsolnak, vízipisztolyoznak. Az egyetlen dolog, ami engem nagyon meglepett, hogy itt a várandós anyukák, hatalmas pocakkal is itt vannak a strandon. Legalább tíz kismamát számoltam meg. Van aki csak a párjával, van aki viszont népes családot vezényelve süttetni magát, és pancsol a vízben. Debrecenben én sosem láttam várandós kismamát strandon. Sőt, szerintem sokkal inkább divatos az állapotos nőket még a naptól is óvni. Nem tudom melyik a jó út, minden esetre én csak mosolygós kismamákat láttam a vízbe pancsolni, hatalmas pocakkal is.

A vasárnapi napon szerintem hivatalosan is kánikula van itt. A hőmérséklet 35 fok körül mozog, ami errefelé nagyon ritka. Csak bízom benne, hogy még lesz lehetőségem csobbanni egy jót ezen a helyen.