Hát kérem sikeresen minden vizsgát letettünk, ebben a félévben. Zárásként az E.U. ismeretek vizsgával végeztünk, amire egy kicsit paráztunk, de így se volt vészes és egy rövid beszélgetéses vizsgázás után elégedett hármassal távoztunk, és azzal a tudattal hogy ezen is túl vagyunk végre. Sobee lassan köztársasági ösztöndíjra is pályázhatna, ugyanis közel 4 egészes átlaga lett. :) Na de akkor pár szót arról is mi történt ezek után. Mivel ugye ezt mindenképp meg kellett ünnepelni.

„Félévi zárás és ünneplés” olvasásának folytatása →

Pénteken Laci kolégám majdnem kitörte a lábát, de azért lehúztuk a 8 órás munkaidőt és a dokinak is megmutattuk, hol haladunk. Persze nem volt elég, és még mindíg az a gond, hogy hát „nincs kész”. Eközben felhívtak budapestről (legnagyobb meglepetésemre), hogy webmasteri állásra meg szeretnének hallgatni. Tehát úgy néz ki pénteken megyünk kirándulni Budapestre, persze túl sok reményt nem fűzök hozzá, hogy őszinte legyek. Na mind1, ezek után hazaevickéltünk Laci rossz lábával, a szinte teljesen jeges utakon, és én gondolataim már félig az estére ígérkező palacsintázáson jártak.

„Hó és palacsinta” olvasásának folytatása →

Tegnapi nap folyamán, Sobee és én úgy indultunk el jegyet beirtani, hogy akkor már Kocsis Imréhez is bemegyünk, és megpróbálunk a matek szigorlathoz kicsikarni valami engedményt, a 26 tételből. Nem is volt ezzel probléma. Sobee azt mondta, ő ezt nem tudja hogy adja neki elő, beszéljek én. Bementünk és előadtam, hogy négy éve tanultuk ezeket, mindent letudtunk, csak nálunk nem kellett szigorlatozni és mielőtt mondhattam volna hogy – akkor lehetne-e hogy mondjuk, hogy nekünk csak a fele tételsort kérdezné csak – mire megelőzött a tanár úr és mondta, hogy akkor számoljuk össze az átlagunkat, és akkor megbeszélünk egy jegyet. :) Csak ámultunk. Uhhh… Hogy ekkora mákunk legyen. :D Ezek után persze meg kellett ünnepelnünk. Én a szilvás beretzent vettem magamhoz, és Sobeejék (számomra eddig ismeretlen) pincehelyiségükben lévő konditeremben elkezdtünk iszogatni, és hamar jó csiccses állapotba kerültünk. Elfogyott a 7 decis üveg, majd hét deci kemény körtepálinka is. :) Csodálom, hogy néha még a darts táblát is eltaláltuk. Végül is Josee, Sobee, és én elindultunk a Csapó Gyrosba és ettünk egy jót. Éjfél előtt döltem be hosszú gyaloglás után teljesen átfagyva a kis ágyikómba. De jó volt. Ezt meg kellett ünnepelni.

Sajnálattal adózom szegény tegnap este lezuhant katonák emlékének. A nagy NATO kompatibilis világunkban ilyen megtörténhet, háborúban nem álló térségen. 48 ember.. Részvétem!

Egy fárasztónak mondható nap után, ( délutáni ) alvásból felriadtan, értesültem Sobeetól, hogy Josee és Pinky kihívtak minket egy biliárd meccsre, amivel meg szeretnék koronázni a múltkori győzelmünket. Meg is jelent a fekete autó három mindenre elszánt emberrel. Josee kicsit gyengélkedett még, így nagy erőfeszítések árán nekem kellett Sobee mögé behajtogatnom magam. Elindultunk az Imperiál biliárd szalonba, ahol minden hely foglalt volt már, így tovább keresgéltünk, végül pedig a Royalban találtunk rá a megfelelő ( 9-es ) asztalra. Josee beizzított egy sörrel és hamar fölénybe kerültek…
„Esti biliárd 8 – 7” olvasásának folytatása →

Nary bejelentette annó, hogy „munka nem kifogás”, menni kell r3tek (Attila) szülinapi bulijára. Hát mivel régen mozdultam ki, és úgy éreztem, a megdolgozott pénzt illik azért költeni is, szivesen indultam el fél8 fele az Incóba. Mellémszegődött utamra Dory is, akivel olyan rég beszélgettem, és persze láttam is, hogy szinte alig ismertem rá. Az út nyugis volt. Jött, ment a busz velünk, a hó pedig közepes nagyságú pelyhekben nyugisan esett, így teljes karácsonyi hangulatot idézve.
„r3tek és a 25. szülinap” olvasásának folytatása →