Pénteken Laci kolégám majdnem kitörte a lábát, de azért lehúztuk a 8 órás munkaidőt és a dokinak is megmutattuk, hol haladunk. Persze nem volt elég, és még mindíg az a gond, hogy hát „nincs kész”. Eközben felhívtak budapestről (legnagyobb meglepetésemre), hogy webmasteri állásra meg szeretnének hallgatni. Tehát úgy néz ki pénteken megyünk kirándulni Budapestre, persze túl sok reményt nem fűzök hozzá, hogy őszinte legyek. Na mind1, ezek után hazaevickéltünk Laci rossz lábával, a szinte teljesen jeges utakon, és én gondolataim már félig az estére ígérkező palacsintázáson jártak.

„Hó és palacsinta” olvasásának folytatása →

Tegnapi nap folyamán, Sobee és én úgy indultunk el jegyet beirtani, hogy akkor már Kocsis Imréhez is bemegyünk, és megpróbálunk a matek szigorlathoz kicsikarni valami engedményt, a 26 tételből. Nem is volt ezzel probléma. Sobee azt mondta, ő ezt nem tudja hogy adja neki elő, beszéljek én. Bementünk és előadtam, hogy négy éve tanultuk ezeket, mindent letudtunk, csak nálunk nem kellett szigorlatozni és mielőtt mondhattam volna hogy – akkor lehetne-e hogy mondjuk, hogy nekünk csak a fele tételsort kérdezné csak – mire megelőzött a tanár úr és mondta, hogy akkor számoljuk össze az átlagunkat, és akkor megbeszélünk egy jegyet. :) Csak ámultunk. Uhhh… Hogy ekkora mákunk legyen. :D Ezek után persze meg kellett ünnepelnünk. Én a szilvás beretzent vettem magamhoz, és Sobeejék (számomra eddig ismeretlen) pincehelyiségükben lévő konditeremben elkezdtünk iszogatni, és hamar jó csiccses állapotba kerültünk. Elfogyott a 7 decis üveg, majd hét deci kemény körtepálinka is. :) Csodálom, hogy néha még a darts táblát is eltaláltuk. Végül is Josee, Sobee, és én elindultunk a Csapó Gyrosba és ettünk egy jót. Éjfél előtt döltem be hosszú gyaloglás után teljesen átfagyva a kis ágyikómba. De jó volt. Ezt meg kellett ünnepelni.

Sajnálattal adózom szegény tegnap este lezuhant katonák emlékének. A nagy NATO kompatibilis világunkban ilyen megtörténhet, háborúban nem álló térségen. 48 ember.. Részvétem!