Ideje elkezdeni alkalmazásokkal is foglalkozni Solaris alatt, hisz minden operációs rendszer arra hivatott, hogy alkalmazásokat szolgáljon ki. Ez az amit egy végfelhasználó hasznosít általában. Először egy kicsit OS közeli alkalmazást mutatnék be, konkrétan egy NFS server beállítását.
Előkészületek
Az NFS (Network File System) a SUN által kitalált adatmegosztó technológia. Erősen Linux/Unix alapokra támaszkodik, de Windows operációs rendszereken is elérhető. Az NFS egy server-client alapú technológia. Server oldalon egy az OS számára elérhető foldert kell kiválasztani, amiből egy „share”-t, megosztást kreálunk. Ezek után egy normál TCP/IP alapú hálózaton egy másik gépen a megfelelő NFS támogatással egyszerűen fel tudjuk mountolni ezt a file alapú tárterületet távolról. A megfelelő NFS támogatáson túl (ami manapság minden operációs rendszer alap tartozéka) csupán a hálózati kapcsolat szükséges a két IP között.
Solaris 10 esetében a következő SMF serviceknek kell hogy engedélyezve legyenek.
# svcadm enable nfs/server
# svcs nfs/server
Opcionális a következő, de ajánlott:
# svcadm enable nfs/client
# svcs nfs/client
ZFS tárterület felépítése
Én most nagyon a nulláról építkezem, ha valakinek már van egy zpoolja természetesen nem kell újat létrehoznia.
Én először szépen megnéztem milyen diskjeim vannak, és kiválasztottam kettőt:
# echo | format
Ezek után a két diskből építettem egy új Zpoolt:
# zpool create store c1t1d0 c1t2d0
# zpool status
Ezek után létrehoztam ezen a zpoolon belül egy új datastore-t, ami egyben majd egy NFS share is lesz:
# zfs create store/flash
# zfs list
NFS Share ZFS property által
Még mielőtt belekezdenénk nézzük meg alapból milyen property milyen értékkel látszik erről az új zfs datasetről:
# zfs get all store/flash
Kiemeltem azt a két részt amivel én a továbbiakban foglalkozni fogok. A quota az első, ami a maximális méretet hivatott szabályozni. A másik pedig a sharenfs értéke. Értelemszerűen itt tudjuk egyszerűen bekapcsolni, hogy ez a datastore NFS által meg legyen-e osztva.
A legegyszerűbb kapcsoló ha az sharenfs értékét „on”-ra állítjuk. Off értéken értelemszerűen ki van kapcsolva. Haladóbb szelleműek pedig értékként az nfs server által elfogadott beállításokat adhatunk meg. Lássuk én hogy tettem:
# zfs set qupta=20g store/flash
# zfs set sharenfs=rw,anon=0 store/flash
Ennyi. Kész. Ezzel csináltunk egy 20GB-os store/flash nevű nfs megosztást, amit bárki felmountolhat távolról írási-olvasási célra.
Teszt
# share
másik-host# mount 192.168.132.1:/store/flash /mnt
másik-host# df -h /mnt
Összegzés
Mint látszik, egyszerűen egyetlen zfs dataset változójával megoldhatjuk a megosztást. Ez pedig nem csak nfs-re igaz. Ha visszanézzük a listában elérhető a sharesmb, shareiscsi változó is. Ennél egyszerűbben tárhelyet és megosztást kezelni nehezebben lehetne. Csak ajánlani tudom.
