Eljött az idő, hogy DNS servert is létrehozzunk a Solaris 10 szerverünkből. Ez már kicsit körülményesebb lesz minden mondjuk egy Linux esetében, de nem veszedelmes. Nézzük mit is kell tennünk:

Előkészületek

A Solaris 10 alapból tartalmaz DNS server SMF service-t. Sajnos a konfigurációs állományok viszont teljes mértékben hiányoznak.

Ha megpróbáljuk bekapcsolni a következőt fogjuk tapasztalni:

# svcs dns/server
# svcadm enable svc:/network/dns/server:default
# svcs dns/server

# svcs -x
# tail -15 /var/svc/log/network-dns-server:default.log
# tail -15 /var/adm/messages

Jól látszik a syslog-ból, hogy nem találja a megfelelő konfigurációs állományokat. Ennek létrehozásához egy scriptet fogok én most használni, természetesen akinek van kedve, türelme, és tudja is mire, és hogy van szükség az megírogathatja kézzel is a BIND konfigját, és a zónák file-jait.

A script a HP ftp szerverén található meg ftp://ftp.hpl.hp.com/pub/h2n/h2n.tar.gz, vagy itt. Én ezt használom a továbbiakban.

Hosts file szerkesztése

A script az /etc/hosts file tartalmát fogja feldolgozni, és abból előállítja a megfelelő konfigurációs elemeket a DNS server számára. Fontos, hogy ezt a file-t a következő séma szerint hozzuk létre, különben a script nem fogja tudni feldolgozni.

# vi /etc/hosts

Script futtatása és a DNS konfigurációs állományok létrehozása

A szükséges scriptet én a /tmp-be töltöttem fel. Tömörítsük ki.

# cd /tmp
# ls -lah
# gunzip -c h2n-2.56.tar.gz | tar -xf –

A kitömörített könyvtárban a következőket láthatjuk:

# cd h2n-2.56
# ls -lah

Minden félét tudunk ellenőriztetni, illetve több formátumban is elérhető a hozzá tartozó dokumentáció. Nekünk viszont csak a h2n binárisra lesz szükségünk.

Másoljuk át innen a /etc folderbe.
# cp h2n /etc/
Most pedig jöhet a script futtatása és a szükséges állományok létrehozása. A következő szintaxist kell használni: h2n -d -n -u

# ./h2n -d test.oss -n 192.168.132 -u mihaly.paluska@it

A következő állományokat generálta ki a script:

db.cache beszerzése

Egy fontos file-t nem tud generálni a script. Ez pedig az az adatbázis file, amiből a DNS server a root zónákat keresné. Ezt szintén az internetről kell beszerezni (ftp.rs.internic.net).

Ezt a file-t a többi közé fel kell tenni a /etc folderbe.

Hálózati beállítások

Természetesen a rendszerünkön hiába fut egy DNS server, ha a gép nem akarja használni. Így most szépen beállítjuk a szükséges dolgokat. Egy kliens Solaris esetében is pontosan a következő három lépést / szerkesztést kell megejtenünk.

1, Adjuk hozzá a host feloldáshoz a DNS server opciót:
# vi /etc/nsswitch.conf

2, Adjuk meg az alapértelmezett domain-t amit használtunk a DNS server esetében is.
# vi /etc/defaultdomain
# domainname `cat /etc/defaultdomain`

3, Defináljuk a dns servereket és a dns suffixet.
# vi /etc/resolv.conf

Természetesen több nameserver bejegyzést is tehetünk ebbe a file-ba, ideális esetben kettő kell.

DNS Server SMF service indítása

Ha mindennel megvagyunk, akkor már nincs más mint elindítani a DNS SMF service-ket.

# svcadm enable dns/server
# svcadm enable dns/client

# tail /var/adm/messages

Teszt

Fogom és egy másik kliensen is végrehajtom a három szerkesztést amit fentebb a “Hálózati beállítások” résznél beírtam.

Ezek után nslookup-al mehet a teszt.

Végszó

Bízom benne hogy a fentebbi instrukciók alapján könnyen reprodukálható a beállítás. Természetesen, ha változtatni akarunk valamit a DNS serveren, csak a /etc/hosts file-t kell újra szerkesztenünk, és a h2n scriptet futtatni. Az előállítja a frissített konfigurációs állományokat, majd csak újra kell indítani a DNS SMF serviceket.