Olyan régen voltam egy igazán jót lazítani. Így nagyon megörültem amikor Peti barátom meginvitált egy sütésre a józsai „rezidenciájukhoz”. Kapva kapva az alkalmon, hogy végül is nem kell semmit vinni, és a hangulat garantált. Össze szedtük Mártit a tóciban, és a Doberdó kis buszállomásra mentünk. Ott csatlakozott hozzánk, vagyis egész pontosan az anyukájával várt minket, egy Nóri nevű számomra új hölgy. Megismerkedtünk, bemutatkoztunk ahogy kell, és mivel a buszra még kellett várnunk eleget, én első sörömet már bontottam is fel. Elkezdett sötétedni… mi pedig elindultunk Józsa irányában már a busszal.
„Fancsungos Sütés Józsán” olvasásának folytatása →