Pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volnaez a mostani esemény. Hétvégén, ebéd után bemenni a központba és leülni sörözni a régi kollégákkal egy frankfurti kocsmában. Már majdnem fél éve itt élek, és az utánam érkező régi kollégák is már több hónapja itt telepedtek le. Az első igazi régi Német-Magyar-Román találkozót viszont egészen februárig sikerült elnapolni. Egy igazán kellemetlen, és esős szombat volt, amikor mind összegyűltünk egy Ír, sport pub-ban.
Kívülről nézve elég furcsa társaságot alkottunk. Mindenki a hatalmas kivetítőkön követte a különböző foci meccseket, mi pedig az egyik sarokban meghúzódva, bárszékeken egyensúlyozva küzdöttünk az angol nyelv és az ital kihívásaival. A korosztály is vegyes volt a nemek és a nemzetek is elég változatosak voltak. Ami a közös volt viszont a régi munkahelyünk, és Frankfurt. Ez pedig kifogyhatatlan témával szolgált.
A német ex kollégákat az érdekelte, hogy látjuk Frankfurtot, és hogy sikerült beilleszkednünk, mi pedig azt akartuk tudni, milyen az élet a régi cégünknél miután eljöttünk. Megannyi sör után már elég közvetlenül beszélgetettünk. Visszagondolva vicces, hogy a meglett édesapám korabeli urakkal, milyen közvetlenül tudtunk beszélgetni. Illetve, hogy ők meglett férfi koruk ellenére, mennyire gyerekesek tudnak lenni. Több óra hossza után sem akart elállni az eső, mi viszont eléggé eláztunk ahhoz, hogy szépen mindenki hazatérjen pihenni.
Az eseményről készítettünk néhány igazán borzasztó képet, amit úgy gondoltam, hogy egy vicces képregény formájában osztok meg mindenkivel.
