A BSD szekciót nézve azt hiszem, mostmár feltűnővé vált az, hogy míg FreeBSD és OpenBSD cikkek  jelentékeny számban születtek, addig a NetBSD-ről még egyet sem tartalmaz a gyűjtemény. Tekintve, hogy egy szintén népszerű és jól támogatott, stabil BSD terjesztésről van szó, úgy  gondoltam, hogy ideje végetvetni ennek, ezért a NetBSD telepítéséről szeretnék most egy összefoglalót közzétenni, méghozzá nem szimpla módjáról, hanem kicsit adatvédelmi szempontokat is figyelembe véve, egy mirror diszk-párra való telepítéséről.

NetBSD install RAID1 root-ra – lépésről-lépésre

A BSD-kről szóló általános írásban már ejtettem szót a NetBSD-ről, kiemelve azon nagyszerű jellemzőjét, hogy tényleg nagyon sok architektúrát támogat. Most hirtelen vettem a fáradtságot, és megszámoltam: az 5.1.2-es, legfrissebb verziója 42 önálló architektúrára érhető el. Azért ez nem rossz szerintem. A hibatűrő adattárolást, értem itt a különféle RAID-szinteket, mint azt már szintén említettem, a RAIDframe (raidctl) látja el, támogatva a rendszerindítást is.

Környezet

– virtual PC (Oracle Virtualbox 4.1.22)
– 2 db 3GB-os diszk
– 1 CPU
– 512MB RAM
– NetBSD 5.1.2 (i386) operációs rendszer

 

Lássuk hát a telepítés lépéseit mirror diszkre.
1., A telepítő médiát (itt nálunk CD) elindítva ezt az indítómenüt fogjuk kapni

Itt válasszuk értelemszerűen az 1-es ’Install NetBSD’ opciót.

Válasszunk magunknak egy emberi nyelvet, melyen majd a telepítő üzeneteit szeretnénk látni. Nekem (s gondolom, sokunknak)az angol itt teljesen megfelel, a magyar jelenleg nem támogatja.

Itt a billentyűzet-kiosztást állíthatjuk be, melyet a telepítés ideje alatt használni szeretnénk. Itt már van magyar nyelvi támogatás. Választhatjuk ezt is. Most következik az izgalmas része a telepítésnek.

Az installálás maga az ’a’ opcióval történne, de mi egy picit bonyolítjuk a dolgot a RAID1 root-tal, ezért NEM ezt választjuk, hanem az ’e’ Utility menu opciót.

Itt pedig az ’a’ opciót, tehát egy shell-t futtatunk, és egy darabig kézihajtányos módban haladunk tovább, azaz előkészítjük a két üres diszket a RAID1-be történő szervezéshez, majd a további telepítéshez.

2., Diszkek előkészítése (a shellben ehhez a következőket kell tennünk)

# fdisk -0ua wd0

Az fdisk kérdéseire mindenhol maradhat a default válasz, ahol mégsem, ott pirossal kiemeltem a választ. Értelemszerűen tegyük meg ugyanezt a második diszkkel is, ugyanezekkel a beállításokkal.
3., A diszkek cimkézése (disklabel)
Ez szintén egyszerű, mindössze a partíciótípust kell majd megváltoztatnunk, ezt is kiemelem itt.

# disklabel -i -I wd0

No kérem, mi is történt itt? A lemezünk teljes partíciójának a típusát megváltoztattuk a default 4.2BSD-ről RAID típusúra. Erre azért van szükség, mert a RAIDframe (raidctl) az ilyen típusúakat lesz majd hajlandó kezelni csak mikor majd RAID-et szeretnénk létrehozni. Ezt a lépést meg kell tennünk a másik lemezünkön is. Ha esetleg változtattunk is a partíció méretén vagy akárcsak kicsit gyorsabban szeretnénk haladni, nem kell pontosan az előző lépéseket a disklabel-lel megtennünk, a partíciós tábla ugyanis másolható.

# disklabel wd0 >/tmp/wd0.prt
# disklabel -R wd1 /tmp/wd0.prt

4., A RAIDframe vagy raidctl alapkonfigja

# cat > /tmp/raid1.conf
START array
1 2 0

START disks
/dev/wd0e
/dev/wd1e

START layout
128 1 1 1

START queue
fifo 100
^D (gyk.: CTRL+D)

Majd inicializáljuk a tükröt a következő módon:

# raidctl -v -C /tmp/raid1.conf raid1

Ezután pedig:

# raidctl -v -I 2012093001 raid1 (ezzel egy device serial adunk a raid device-unknak)
# raidctl -v -i raid1 (ez inicializálja a raid eszközt ill. le is synceli)
# raidctl -v -A root raid1 (ez megmondja neki, hogy ezen lesz a / filesystem maga)

Maga a RAID1 tömb tulajdonképpen elkészült és konzisztens is.

 

5., A boot-code installálása (ez szükséges a rendszerindításhoz, és mindkét diszken meg kell tennünk)

# installboot -o timeout=30 -v /dev/rwd0e /usr/mdec/bootxx_ffsv1
# installboot -o timeout=30 -v /dev/rwd1e /usr/mdec/bootxx_ffsv1

 

6., A tulajdonképpeni telepítés. A diszkek előkészítése és mirrorba való konfigja kész. Lépjünk ki a shellből, és folytassuk a telepítést a telepítő segítségével

# exit

Lépjünk vissza egészen a telepítő első képernyőjéig, és folytassuk az ’a’ Install NetBSD to hard disk opcióval. Ezt fogjuk látni:

Folytassuk, tehát ’b’ azaz yes!

Nagyon fontos! Innentől az előzőekben megkreált RAID1 tömbünkkel dolgozunk, tehát a két komponenséhez ne nyúljunk, hanem a mostmár megjelent ’c’ azaz raid1 opciót válasszunk!

Itt válasszunk igényeinknek megfelelően Teljes, Minimális vagy Egyedi telepítést! Jön a partícionálás!

Én most hagyom így ahogy van, aki majd élesben telepíti, az varázsolhat a méretekkel. Kapunk egy összegzést, és mehetünk tovább.

Üssünk Entert. A telepítő továbblép.

A konzol módnak megfelelő bootblock installt választhatjuk itt ki. Az ’a’ opció nekünk megfelel, tehát az ’x’ Exit opcióval innen kilépünk, és a tulajdonképpeni installja a rendszernek most kezdődik meg.

Itt kiválaszthatjuk, hogy az install közben egy progress bar-t szeretnénk-e látni, vagy ne legyen kimenet illetve akár teljes kimenet is lehetséges, az összes fileset nevét követhetjük ezzel. Nekem az ’a’ Progress bar opció megfelelt. Enterrel lépjünk tovább.

Az install média forrást választhatjuk itt ki, nekünk van CD-nk, mehet erről: ’a’ CD-ROM/DVD opció. Nyilván, ha online forrásból származó installt választanánk, akkor itt valamilyen formában a hálózati konfiguráció következne még.

Válasszuk az ’x’ Continue opciót, és az install elindul.

Ilyesmiket fogunk látni install közben. Ha elkészült a telepítés, akkor pedig ez a képernyő fogja tudtunkra adni (full installban is elég gyorsan lemegy).

Következzen az időzóna beállítása!

Ezt állítsuk be értelemszerűen a saját időzónánknak megfelelően, a lista tartalmazza Europe/Budapestet. Lépjünk tovább.

A fenti képernyőn kiválaszthatjuk, milyen jelszótitkosítási algoritmust szeretnénk használni a rendszerünkön. Mivel ez most egy teszt-telepítést, ezért ez most teljesen mindegy. Maradhatunk az elsőnél. Lépjünk tovább.

A root jelszó beállításról kérdez, szeretnénk-e ezt most megtenni. Persze, miért ne? Adjunk meg egy jelszót, és lépjünk tovább.

A használni kívánt shell-t választhatjuk itt ki (sajnos bash nincs közte). Ha megvan, lépjünk tovább.

Ha nyomunk egy ’Enter’, akkor visszadob minket a telepítő főmenüjébe, ahol a ’d’ Reboot computer-t választva újraindul a gépünk, és ha mindent jól csináltunk, akkor a már telepített rendszerünk fog indulni.

 

7., Újraindítás és system check

Az indításkor ezt a boot-menüt fogjuk kapni

A rendszer 5 másodpercen belül a default opcióval el fog indulni. Lefutnak a rendszer betöltődésekor az üzenetek, és megkapjuk a bejelenkezési promptot. Loginoljunk be, végezzünk el pár egyszerű ellenőrzést (filerendszer, raid állapot)

#df -h

# raidctl –s raid1

Minden működik.

 

Összegzés

Mint a többi BSD terjesztésnél, most, a NetBSD-nél is a telepítős cikk a leghosszabb talán, különösen, ha még RAID tömbre is szeretnénk telepíteni. A lépések talán bonyolultak, ezért kicsit szájbarágósra írtam ezt a cikket is. A folyamat bizonyára hosszadalmasnak tűnik, de nagyjából ugyanolyan logika mentén működik, mint pl. a FreeBSD ZFS root mirrorja. Telepítő indít, shell kérés, diszkek előkészítése, install, öröm. A rendszerre külön itt nem térnék ki,  alapjaiban hasonló a többi két BSD terjesztéshez, azaz: stabil, gyors, megbízható, biztonságos. Akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, annak jó tesztelést és sikereket kívánok.