Csütörtök:
Fél tízkor ébredtem, még sehol semmi, elkezdtem tisztálkodni, és legalább csoportosítani a dolgokat. Közben Ancsától megtudtam, hogy Edit még nincs nálla. Felhívtam Editet, merre jár, mire közölte, hogy fél órán belül már nállam is lesz. :) Örültem neki, mikor megérkezett egy szál gatyába álltam, és meg Ancsához menni kellett a fényképezőért. :) Na gyorsan összerámoltunk, bár folyton úgy éreztem valamit itthol fogunk hagyni. Végülis nekem egy nagy sportáskába belefért minden, Edit pedig egy ilyen kis gurulós táskába halmozott mindent magának. Ancsa várt minket, és annyira jól áltunk időben, hogy még fel is mehettünk hozzá a negyedikre beszlgetni újdonsült kapcsolatáról.

Ideje volt indulnunk, levánszorogtunk a buszhoz, ami kis késéssel.de jött is, és már az állomáson is voltunk. Megvettük a jegyünket, ami engem meglepett, hogy kettőnknek csak 740HuF-ba került, csak oda, de én ezer forint felé vártam minden esetre. Miskolcig tudtunk vonatozni, de így is Nyíregyházán át kellett szállnunk. Na mondanom se kell, hogy Nyíregyházán ilyen kiirások fogadtak: “Mocskos hazaárulók”, “EU: NEM”, “A RIBANC ANYÁD”… és még folytathatnánk. Azt kell mondanom, hogy a nyírségi állomás sokkal korszerűbb a miénknél, nem értem a tudatlan majmoknak miért kell elrondítani, és hogy lehet ezt hagyni ott. Érdekes. Tovább mentünk, és ezen a vonaton, erősen érezhetően nőtt a hangos, büdös, kisebbségiek száma is. Nem baj. Majd lesz valami… Szerencs közelében már kényelmesebben fértünk az egyterü vagonban, mert sokan leszáltak, de anyám. Ilyen kis sikítozó hangosan beszélő szóval tini-cigányok lepték el a vonatot. Uhhristen. Edit meg is jegyezte, hogy ezektől nem féltené az ólmot. :) Na de nem kellett sokáig élvezni a társaságukat, és hamarosan jött az isteni látvány. Tokaj fele jöttek a hegyek, a lugasok, volt mit nézni folyamatosan. Megérkeztünk a tisztai pályaudvarra, és elővadásztuk a térképeinket, amiket Edit készített, és nagyon hasznosnak bizonyult. A miskolci közlekedés viszont gyors és használhatónak tünt. 1-sel kimentünk a Búza térig, ami a debreceni buszállomásnak felelt meg, attól eltérően, hogy ott a vidéki és a helyi buszoknak is a gyűjtőhelye volt. A legelső megállóból indult a 2-es busz, ami tapolcára visz. 5 percet ha vártunk és már fent ülhettünk a buszon. Hozzáteszem az ott 125HuF ért kaphattunk szép világos narancs színü MVK jegyet. Miskolci Városi Közlekedés. Elég egy elbaszott név, sokkal jobb lenne az MKV, dehát ők tudják. Azt meg kell állapítani, hogy Miskolc nagy betondzunygel, az utok használhatók, de egy olyan debreceni szintnél nem jobbak, és nekem sokkal inkább a zsúfolt pesti utcák jutottak eszembe mint a széles debreceniek. A belvárostól távolodva kezdett már-már kis egyszerü faluvá alakulni a város. Modern és új,de kis apró családi házak. Így érkeztünk meg Tapolcára. Tapocáról is volt jó térképünk, de mivel sehol se találtunk egy utcatáblát se, csak saccra tudtunk hol vagyunk. Kis civakodás után merre is kéne menni, elindultunk, átvágni egy erdőn, ami kiderült hogy egy sétány. Ezek után mivel baromira nem volt sehol tényleg utcatába ELindultunk, hogy valami lesz. A szerencse is velünk volt, mert 20m-rel a szálló előtt feltünt jól elrejtve egy bokorral egy utcatábla, ami azt jelezte hogy jó úton vagyunk.Bejelentkeztünk. A rekettes öreg néni megmutatott nekünk mindent, mi pedig fáradtan először kipakoltunk, utána letusoltunk. Én felfedeztem, hogy van Cartoon Network és rákattantam :D Elmentünk felfedezni mindent, bejárni tájékozódni. Igy megtaláltuk a termálfürdőt is, és el is határoztuk, hogy másnap meg is látogatjuk. Egy boltot, és egy zöldségest is találtunk, és így midnent betudtunk szerezni a 4 naposra tervezett nyaralásunkra. Cipekedtünk visszafele, amikor egy tóhoz értünk, amiben rengeteg madárka volt. Hattyú, kacsa, és rengeteg hal. Meg is inspirált minket, és fényképezgettünk, és etettük őket. Na visszaértünk a szállásra, pihiztünk és a teraszon megvacsiztunk.A mai nap már csak punnyadással, sétálással, és alvással telt, miután megnéztuk Fábry Sanyi Showját.

Pénetek:
Mivel az egész nap a barlangfürdő köré volt kihegyezve, ezért megreggeliztünk, és irány a fürdő. Dél után mentünk, a fürdő pedig reggel 9-től este 6-ig volt nyítva. Ahogy a bejárathoz értünk a hölgy máris kedvesen segített és mondta, hogy a fémszázasunkat ne adjuk oda neki, ha lehet, mert az öltöző fülkék is azzal működnek.Befele menet, láttuk, hogy hát a külső részt újítják fel, de bíztunk benne, hogy azért így is sok részét tudjuk kiélvezni a fürdőnek. Nagy nehezen megtaláltuk az öltözőt, ami nekem furcsa volt, mert koedukált volt. :) Úgy kell érteni, hogy volt rengeteg kabin amit magadra tudtál zárni, de semmi több. :D Leraktuk a cuccot, bedobtuk a százast, a kulcsot pedig Edit felcsatolt a karjára, mert a kulcsnak volt tökjó kis műanyag csuklópántja.Először bementunk a barlangba, és jó egy órán át róttuk is a járatokat. :) Rengeteg öttletes dolog kapott helyet a járatokban, de mi mégis a sötés csillagos egű kupolát szerettük, amiben a világítás a színekkel játszott, és az ülésekből dögönyöző masszázs jött. Bár sokan lehúzták, hogy milyen szar, mi így is majdnem 5 órán át elvultunk. Miután visszamentünk rá kellett jönnünk, hogy a víz a napozás és a folytonos járkálás eléggé kitudja szívni az emberből az energiát, de még így is elmentünk egy esti sétára, ahol meghódítottuk a játszóteret. :)

Szombat:
Szokásos reggeli elmaradt, mert már nem volt kaja, így elmentünk bevásárolni, és közbe megvettük a képeslapokat is, amiket reggeli után meg is irtunk mindnenkinek. Utolsó teljes napunkon azt gondoltuk, hogy Aggteleket hódítjuk meg, így vissza is mentünk Miskolc városába, és ott ért a zuhany miszerint “egyetlen egy busz megy aggtelekre, reggel 9-kor”. Kicsit érdekesnek tartottuk, de akkor úgy döntöttünk, Miskolcon fogunk körbenézni, hisz buszozgatva láttunk pár szép dolgot, amit fel lehetne keresni. Így is lett. Először is a Miskolc Plázába mentünk be, ami a Búza tér mellett volt. Kívülről nagynak tűnt, de azért nem egy WestEnd. Én viszont láttam egy jó cipőt, amit le is fényképeztem. :) Persze ezek után a security-s szólt, hogy nem lehet bent fényképezni. Érdekes. Na mind1 mentünk tovább… Regenteget sétáltunk. Van sok szép dolog a belvároson túl. Szép épületek, ahol le is fényképezkedtünk. Nagyon sokat sétálgattunk, és Edit elég nyűgös lett. :) Beültünk felfrissülni a McDonaldsba, és telekajáltuk magunkat. Horribilis összegért természetesen. :) Na ezekután még gondoltuk, bevállalunk egy “kilátói” túrát. Nem tudtuk mi az, de a buszok végállomásaként ez volt megjelölve, gondoltuk megnézzük. A megállóba állva egy viszonylag nagy, de nagyon kedves csaj elegyedett velünk szóba és ontotta magából a szavakat, de nagyon készséges volt és megmondta mit hogy merre. A lényeg, hogy a busz felvitt minekt a “kilátóba”. Ahol második helyszínként a Danubius rócsó (roadshow) ment, de minket a “valamerre” lévő kilátó jobban érdekelt, így elváltunk a frissen megismert hölgytől. Bár nem bíztunk benne, de megtaláltuk a kilátót és a panoráma csodaszép volt. Lefele gyalog jöttünk a hegyről kis ösvényeken. :D Durva volt, mert hát nem ehhez vagyunk szokva, de mentünk-mentünk. Voltak akik szerintem a buszról nem tudtak és ott jöttek fel. Elég durva út, az egyik vissesen meg is jegyezte: “Ezeknek legalább van eszük, lefele mennek….” :) Mivel a lábunkon is alig áltunk a túra után, hazamentünk bekajáltunk, és elaludtunk.

Vasárnap:
Borasztó volt a kelés. Főleg, hogy arra keltünk, hogy szakad az eső. Egész eddig isteni időnk volt. Na mind1, amink volt felvettük, és nyomottan elindultunk. A vonatutunk nyugodalmas volt. Nem sokan közlekednek ilyenkor. Edit rendszeresen elalukált, de meg lehetett neki bocsájtani. Összeségében ez a 4 napos, nyaralásfélének nevezhető dolog nekünk nagyon kellemesen alakult. Fejenként egy tizest költhettünk, de jól éreztük magunkat, és tervezzük, hogy legközelebb is kirándulunk. Ha valaki a képekre is kíváncsi annak katt ide.