Felkerekedtünk, és elindultunk meglátogatni a mi szívvirágunkat, aki sajnos korházba kényszerült. Mi pedig felkerekedtünk, hogy meglátogassuk. Nem volt azért egyszerü, de kezdjük az elején a névsorral: Nary, r3tek, Sobee, Josi, Balló Edit, Zsú, és persze szerény személyem, MiszterX. Az oda út viszonylag gyorsan telt és büdösen. Úgymond kitudtuk élvezni a vidék adta élményeket. Majdnem eltévedtünk, de nem, mert Josi barátunk, ha kicsit bátortalanul is, de irányított minket a tutiba. A korháznál a portások nem bunkóak voltak, nem hogy nem kértek pénzt és hajtottak el minket, hanem késségesen megmutatták, hova is kell mennünk. Ezekután a nővérkék se akadékoskodtak, hanem megmondták hol találjuk a mi kis betegünket.
Amit egyből felfedeztünk, hogy Edit egyedül és egy 5 fős korteremben. Van saját kis tipp-topp fürdőszobája. Hatalmas ablakok, Tv, szóval mondhatni nemrossz. Még csak ember se nagyon van az osztályon így még csak másokat se kell elviselnie. Amikor megérkeztünk, már Zsú és Balló Edit ottvoltak. Szépen laikusan kifaggattuk, midnen apró részletről és sokat virultunk. Örült nagyon nekünk, és gondolom nagyon boldog volt, hogy ennyien megtettek, ilyen hosszú utat. A Naryék is megérkeztek, és így már fullosan voltunk. Edit etetett itatott minket amivel csak tudott, és Josi virágának, és a mi csokijainknak is nagyon nagyon örült. Úgy tűnik első nekifutásra, hogy hétfőn szabadulhat, és reméljük fog is. Utólagosan mindenkinek köszöni, hogy ottvolt, és azóta sokkan jobban is érzni magát is. Sok pusszi neki.
Látogatás után
Published
Örülök, hogy a mi Szívvirágunk ilyen jól van, először rosszabra számítottam, de mikor meghallottam a hangját a telefonban akkor már éreztem, hogy nagy baj már nincs. Arról meg nem is beszéljünk, hogy aki a leosztja secperc alatt a korház személyzetét a szakácstól kezdve a ki tudja meddig annak már tényleg nincs nagy baja :-))))) De így van ez jól, így legalább mi is jó kevdvvel távozhattunk a kis mókás beszélgetéseink után. Csak sajnos Szívvirágot nem tudtuk elhozni :-( na de hétfőn talán már mehet haza. igaz Sob-al már lezsíroztam, hogy a kocsi után köthetjük Szívvirág ágyát, ami még kerekekkel is rendelkezett, megkönnyítve ezzel a szöktetést :-)) De mivel testi éppsége igen nagy vaszélynek lett volna kitéve, – mivel az ágy nem rendelkezik biztonsági övvel ;-)) – ezért ezt a tervet nulláztuk is. Maradt volna még a kerekes székes megoldás, de mivel beteg nem nagyon volt az osztályon ezért picit feltúnő lett volna, hogy az egyetlen betegüket szöktetjük :-)))
Nnna, ezzel a néhány sorral csak érzékeltetni kívántam, hogy végül is milyen jó hangulatban telt az a két órácska attól függetlenül, hogy kórházban voltunk.
A végére pedig csak annyi, hogy mihamarabbi gyógyulást kívánunk Neked és várunk vissza Szívvirág!!!
Millió puszi Tőlünk Neked!!!
Jos