A mai nap pecázással indult. Sobee intett, hogy menni kéne, és Sanyi és Csabi mellé bevágódva a kocsiba már úton is voltunk Balmazújváros felé. Kipakoltunk, én már az elejenén beleakadtam a horogba. Viszontlag sokan voltak kint, és fogtak is persze. Na nekünk se kellett több, mivel rá kellett döbbennünk, hogy nemrégiben lehetett telepítés, ezért mégnagyobb volt a lehetőség halat fogni, Sobee pedig szerette volna kifogni végre a nyár első halát. Ebből az lett, hogy az érkezésünk után ő neki szákolhattunk először, persze nem volt könnyű eset a hala, mert kétszer is a nádasba úszott, de meglett.

Sanyi hozta öccsét is Csabit. Na már most Csabi elég hiperaktív volt, mert folyamatosan hülyeségeket beszélt, vagy a viszonylag szar rádiót gyütykölte, amivel 10-20 másodpercnyi “jóebédhez szól a nóta” jellegű muzsikát csiholva nekünk. A fiúk nem voltak szívbajosak, az állandó 4 peca mellett még 1,2 pecát azért mindíg fel-fel szereltek, hogy ne olyan unalmasan teljesen az idő. Amikor mindenfélével foglalkoztak, egyszer kétszer én is berántottam ha kapást láttam, így sikerült két kisebbfajta valamilyen halat fognom. Persze Sobee kapását Sanyi nem hagyhatta, így ő is kiemelt egy nagyobbfajta halacskát. Csabi kishalakra ment, amiből az lett, hogy többek között egy naphalat is kifogott, ami senkinek se kellett, de miután visszadobtuk folyton visszajött és ott úszkált előttünk. :) Ki érti. Na de ha a hülye állatokról van szó, akkor meg kell említeni a halász kutyáját. Kis keverég kutyus, morzsa színe van, és elég girhes de jópofa. Mikor odatéved hozánk bemászot a mögöttünk lévő durva susnyákosba, és beragadt. Csabi egy késsel Rambó módjára halált megvertő bátorsággal szabadította ki. Mondani se kell a végére el is áztunk, de jóvolt. Jó élményekkel tértünk haza.