Régen, nagyon régen, amikor egy új számítógépes játékért Attila barátomat kellett meglátogatnom, akkor fedeztem fel a mai napig légemlékezetes programokat. Akkoriban, nem hogy angolul nem tudtunk, de azt se nagyon értettük mi és miért történik a képernyőn. Pont ezért nehéz rátalálnom, akkor oly híres játékokra, mert fogalmam sincs mi a nevük. Ennek ellenére egy nagyon régi és számomra nagyon kedves program került elő, aminek most már a nevét is tudom: Jones in the Fast Lane.

jones

Life Simulator

Később, sokkal később a The Sims nevű program teremtette meg a “Life Simulator” kategóriát. A The Sims abban volt egyedi és különleges, hogy egy személyt kellett irányítanunk. Kialakítani a napi rutinját, pénzt keresni, abból lakást venni, azt berendezni. Mindeközben figyelni kellett a napi igényekre is. Enni, tisztálkodni és a mellékhelyiséget is meglátogatni a karakterünkkel. A The Sims egy 2000-ben bemutatott játék, viszont az a játék, amit én akarok bemutatni az egy 1990-ben megjelent MS-DOS program.

Jones in the Fast Lane

Az MS-DOS verzió és a Windows kiadás tartalmilag és funkcionalitásában megegyezik. Az egyetlen nagy különbség az irányításban van. A DOS verzióban a kurzorokkal kell mennünk le-fel-jobbra-balra. Míg a Windows-os kiadásban szabadon irányíthatunk egy egeret a dolgok kiválasztásához. Természetesen a későbbi Windows-os kiadást sokkal kényelmesebb használni, de én még a DOS-os verzióval játszottam sokat.

Kezdésnél ki kell választatnuk, hogy hányan akarunk játszani, és akarunk-e gép által irányított ellenfelet. Ha ez megvan, akkor minden játékosnak egy csúszkán kell kiválasztania, hogy milyen célok esetében, milyen szintet akar teljesíteni. Ez már régen is nagyon szimpatikus volt, ugyanis könnyen bevonható volt, apa-anya a játékba, hiába ők nem éreztek rá annyira. Nekik ebben az esetben alacsonyabb célokat állítottunk be, míg magunknak nagyobbakat, és így jobban kiéleződott a csata.

jones1

A játék maga nagyon hasonlít egy táblás játékra. Itt viszont nem körbe körbe kell mennünk, és nem az nyer aki hamarabb körbeért. A játék körökre van osztva. Mindenki a saját karakterét irányíthatja, majd a következő játékos jön, és így tovább. A képernyőn körben különböző épületek vannak. A karakterünkkel ezeket látogathatjuk meg. Miközben megyünk egyik helyről a másikra, vagy a meglátogatott épületben valamilyen aktivitást végzünk, időt fogunk veszíteni. Ugyanis egy kört egy “munkanap” testesít meg. Amikor képernyőn közepén látható órán elfogy az időnk, automatikusan a kiinduló pontra (haza) kerülünk, és a következő karakter kezdheti meg a saját körét.

Akkor pár szót az épületekről. Fontos kiemelni, hogy mindegyik épület egy szolgáltatást testesít meg. Van ahol ehetünk, van ahol tanulhatunk, van ahol vásárolhatunk, lakást bérelhetünk, ruhát vehetünk stb. Az élet viszont nem csak a költekezésből és a fogyasztásból áll. Ahhoz, hogy ezt megtehessük dolgoznunk is kell, hogy pénzt kereshessünk. Ahhoz, hogy dolgozhassunk, ahhoz pedig el kell mennünk a munkaerő közvetítőhöz (Employment Office). Itt szabadon megpályázhatunk bármilyen állást. Persze ne csodálkozzunk, ha sok esetben el fognak utasítani. Ugyanis egy igazán jó álláshoz a következők a fontosak:

– megfelelő (elegáns, ami drága) ruházat
– megfelelő szintű tanulmányok
– munkatapasztalat abban az épületben

jones2

Úgyhogy az elején a legalacsonyabb kategóriájú állások között nézelődhetünk, és ha ott sikerül munkát kapni, akkor egy eddig nem látható gomb fog megjelenni, ha felkeresük azt az épületet. Ez pedig a work (dolgozni) lesz. Rányomva egy órányit dolgozni fogunk, és automatikusan megkapjuk érte a bérünket. Ha van pénzünk, akkor lesz miből tanulni, és lesz miből drága ruhákat venni.

Az ember gyorsan meg fogja tanulni, hogy egy napba nem csak a munkát és a tanulást kell besűríteni. Ugyanis, ha egy nap elfelejtünk enni, akkor a következő kört büntetéssel kezdjük. Az időnk egy negyede egyből el fog telni, hisz éhesen nem sikerült időben felkelni másnap. Ezért minden nap a gyorséttermet is érdemes felkeresni és fogyasztani valamit.

jones3

Persze a játék a továbbiakban megannyi érdekességet tartogat. Lakásbérlés, berendezési tárgyak, rablás, bankbetétek, tőzsdézés, használt kereskedés. Csak hogy párat említsek.

Természetesen a játék idejében nem voltak még hálózatra kapcsolt számítógépek. Így a maximum négy játékos egymás mellett nézte végig, hogy a másik mit és hogy csinál. Hihetetlen izgalmas mérkőzések jöttek ki a különböző taktikából és különböző karrier útból. A profik ugyanis azt is pontosan kiszámolják, hogy mikor, milyen helyen érdemes dolgozni, és milyen útvonallal mennyi lépést lehet spórolni.

Minden esetre a Jones in the Fast Lane egy nagyszerű játék, ami alapjaiban, nagyon jól lemodellezte az életet és igazán kiélezett csatákat tudott az egyszerű katódsugárcsöves monitorra varázsolni.