Be kell számolnom egy számomra nem nagyon bejövős könyvről is. Mentségemre szolgáljon, hogy igazából nem én választottam, csak hozzám csapódott. Az úgy történt, hogy még Adrienn 22. születésnapjára igyekezve, a vonaton felejtette egy ismeretlen ezt a könyvet, én meg magamhoz vettem, és most több év után a kezembe akadt és elkezdtem olvasgatni. Nem rossz amúgy. Tömörkény István műve ez a elbeszéléseket tartalmaz. Egymástól független storykat, amik a vidéki régi életet próbálja bemutatni, sokszor vicces formában, többnyire viszont az oktalanság, és az egyszerűség fájdalmas oldaláról.
A rövid történetek rengeteg furcsa régies, és nekem ezért nehézkesen olvasható és értelmezhető mondatokból építkezik. A könyv 80%-án átrágtam magam, viszont a maradékkal már nem akartam megbirkózni, pedig amiket elolvastam, azokat nem bántam meg hogy elolvastam. Mindegy. Ez van, azért megmarad az archívumomban. Sajnos ez egy olyan régi és ritka könyv, hogy máshol árulni se láttam neten, így borítót se tudtam találni, de egyszerű egyszínű végül is semmi csicsa, a kornak megfelelően. Még egyszer a könyv szerzője és címe: Tömörkény István – Így volt rendelve
Szia! Én most olvasom, és nekem nagyon tetszik. Kicsit nehéz olvasni, ez igaz, de bele tudja élni magát az ember, és tényleg az együgyű és naív, egyszerű parasztemberekről szól, akik azért valljuk be, viccesek tudnak lenni a maguk egyszerűségével. Én tökre élvezem, kár hogy némelyik olyan hirtelen végetér, sokszor olvasnám tovább hogy mi lett azután.
:) Igen aranyos tortenetek vannak benne, en is elveztem, csak egyszeruen nem birtam vegig olvasni…