Meg kell mondanom, eddig minden meccs nagy hatással volt rám. Ez a mostani viszont talán mert túl sokat vártam, de kiábrándító volt. Az idő is inkább a télre hasonlított mint a jó meleg tavaszra. Dideregtünk fent a lelátón rendesen. A meccs elkezdődött, a csapatok próbálkoztak és próbálkoztak. Végül is a Győr Bajzát találatával vette át a vezetést. Rossz volt nézni mert egyszerű és szép támadásban kellett hátrányba szorulnunk. Az persze hozzátartozik, hogy utána az exlokista elég érdekesen viszonyult mindenkihez, amiért meg is kapta a nézőtér hangos és sűrű füttyáradatát.
A játszma folytaódott. A loki támadott, de egy étkézlább helyzetet se tudott elvinni odáig, hogy gólt szerezzen. Ehhez persze szervesen hozzátartozott, hogy Bogdanovics szerintünk szörnyű formát nyújtott. Persze a tobbiek se pörögtek nagyon, minden esetre a Bogi kihagyása nagyon szemetszúrt. Még szerencsénk se nagyon lehetett, mert a kapus mindent kifogott. Le a kalappal előtte. Szerencs, vagy a sors keze nem tudom minek tudható be, hogy azért Sándor Tamás megint kiharcolt nekünk egy tizenegyest. Sidibe lett most a nagy hős, így rá bízták és értékesítette is ahogy kell. Így lett egy-egy az eredmény. Ez viszont kinek volt jó? Nem tudom… Egy pontot hoztunk az Újpesten az igaz. Viszont én ennél többet vártam, vagy csak mindenki a tavaszra vár. Addig is Hajrá LOKI!
