Az első valamire való óra még mindíg várat magára

Hát nem. Programozás órára mentünk be, a már jól ismert M419-be, a matematika epuletbe. Hat nem mondhatnam, hogy tipikus ertelmes programozó arcokat találtam ott, de Sobee már ott volt. Én persze egy kicsit késtem. Durvábnál durvább arcok voltak, akiket elképzelnék egy pici féle vizsgán, vagy zh-n. :) A csávó nagyon nyugott volt, szóval úgy érezzük ezzel talán nem lesz gond. Eltöltöttük azt a 1,5 órát, és hát sikerült összehoznom egy aranyköpést is. :)

A sok programozó arc között ült egy fehér pólós kicsit underground stílusú és olyan pólója volt, hogy fehér alapon egy „nagy Magyarország térép” határvonala feketével és benne rovásírás, gondolom az „ősökre” utalva vele. Na most a következőt szóltam Sobeenak: „Öreg! Az a nagy Magyarországos, rovásírásos gyerek szerinted tud magyarul, vagy a mellette lévő fordít neki?” ;) Ezen kicsit elcsúsztunk, annyira röhögni kezdtünk. :) Na ezek után 4-re az MFK épülete előtt találkoztunk, és kerestük a megint érdekes megnevezésű „0.vill” termet :) Jó mi? Na valamit találtunk, és hevesen elkezdtem érdeklődni a két csoport közelebb lévő tagjától, hogy ők itt mire várnak. Mondták, hogy gépészek, és Műszaki Informatika órájuk lesz. Mondtam akkor ez negatív, és már mentünk is a másik bagázshoz, ahol a sárc megnyugtatott hogy, Electrotechnika óraájuk lesz. Érdekes. Vártunk. Az előadó tanár kétszer jött ki. Egyszer elmondani, hogy majd megkéne venni egy jegyzetet, ami még nincs. Aztán eltűnt. Másodszor kijött és a hozzá közel álló csajjal kezdett el flörtölni. :D Hát nem kell mondanom, hogy röhögésbe törtünk ki. Na ezekután jött egy normálisnak tűnő de sipítozó nő, aki hevesen érdeklődött, mi kik vagyunk. Mondtuk mire várunk, és kiderült, hogy rossz helyen, mert ő a mi emberünk, és már eljött embereket keresni, mert eddig még senki se talált oda. :) Így 4-en mentünk be, mondanom se kell a másik két emberkének mi mondtuk, hogy oda várjanak velünk. Így 4en voltunk, sehol senki, a csaj se tudta milegyen, mise. :D Felírtuk magunkat neki, és mondtuk, hogy viszlát jövőhéten. Nagyon durva. A hely ahova mennünk kell. Hát a labirintusok netovábja. Ember nem talál oda, ha nemtudja merre kell menni. :) Ezvan. :) Ezekután Sobee majdnem elutazott Németországba, autót venni, na nem magának, de nem fért be az utazó csapatba már. Én Edittel vásároltam be, de én majd meghaltam a fáradtságtól, ő meg pörgött, így nem nagyon harmonizáltunk most. Holnap megint reggel 8kor megyek suliba. Grrr… Na ezt a hetet éljem túl aztán beosztom, mikor hogy hova. :) Most meg aluka.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük