Ahogy megszokott, most is egy egyszerű, de nagyszerű játékról akarok beszámolni. Semmi csicsa, semmi misztikum, csak egy jól kigondolt játékmenet. Az Osmos egyszerű elven alapul. A nagy „organizmus” megeszik a kis „organizmust”. A grafikai elemek amúgy szépen néznek ki.
A „történet” azzal kezdődik, hogy mutatnak egy kék színű kis gömböt, egy mini organizmust, amiről kiderül, hogy mi magunk vagyunk. Majd jönnek a kötelező betanító pályák. Először meg kell tanulnunk, hogy tudunk helyet változtatni. Az egér segítségével vezérelve tudunk az organizmusból kilökni pár kisebb részt, ezzel „meghajtást” generálva. Persze ilyenkor a kilövellő anyag a saját organizmusunk térfogatát csökkenti, ezért csak ésszel kell ezt a manőverezést is csinálni.
A játék automatikusan kékkel jelzi azokat a kisebb entitásokat, amikhez ha közel megyünk be tudunk kebeleznünk. Ilyenkor persze nő a saját gömbünk mérete, és ezért újabb más gömbök válnak bekebelezhetővé. Persze a piros színűektől ódzkodjunk, ezek nagyobbak mint mi, és ők tudnak bekebelezni minket.
Természetesen a sok-sok pályán minden féle új kihívás vár minket, de az alap célkitűzés mindig ugyan az. Légy Te a legnagyobb! Többnyire a pályák akkor érnek véget, ha a legnagyobb entitássá tudjuk magunkat kinőni. Néhány speciális helyzetben, pedig egy kijelölt organizmust kell bekebeleznünk.
A játék második nagyon szimpatikus jellegzetessége, hogy minden fontosabb desktop operációs rendszerre elérhető. Mac Os X, Windows, Linux. A demókat bárki letöltheti, viszont a teljes verzióért már fizetni kell csekély 10$-t.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom. A hivatalos oldal elérhető itt.
