Eltelt harminc év a születésem óta. Gyorsan eltelt, mégis visszatekintve megdöbbentő mi minden történt velem, és milyen utat jártam már be. Azt, hogy hova vezet tovább, azt magam sem tudom, viszont a harmincadik születésnap Frankfurtban ért.
Valahogy magamban nagyon vártam ezt a harmincast. Nem mintha bármi változott volna, vagy függött volna tőle, egyszerűen az én szemem előtt ez a nap lebegett mint a fiatalságom vége. Eddig csak gyarapodott bennem a felelőségteljesség, a rendszerszemlélet, és a nehéz döntések meghozatalának súlya. Mégis bohókás fiatalként tekintettem magamra. A harmincassal viszont úgy éreztem, hogy bennem is meg fog valami változni. Fordulóponthoz fogok kerülni.
Nemrég meghoztam azt a döntést is, hogy a jövőm megalapozásaként Frankfurtba jövök. Akkor már tudtam, hogy a születésnapomat itt fogom tölteni. És azt hittem, hogy egyedül. A sors kegyeltjeként az albérletem, és más ügyeim is úgy hozták, hogy a családom a születésnapomat követő hétvégén látogatott meg. Úgy beszéltük meg, hogy amint megvan az albérletem, eljönnek, és elhozzák a maradék cuccomat is. Viszont azt senki nem gondolta, hogy ez pont így fog esni.
Mindenki örült, amikor megérkeztek, nekem pedig lehetőségem volt két hét után újra magyarul beszélni folyamatosan. Furcsa volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elszokok az érzéstől, viszont hogy itt voltak a lakásban, olyan hangulatom volt, mintha csak Debrecenben lennénk.
Felpakoltuk a cuccaimat, elrendeztük őket a lakásban, és nekiindultunk a városnak. Bár hideg volt és borongós, mi ennek is örültünk, mert legalább nem esett! Esélytelen volt megmutatni minden szép helyet, de sétálgattunk, amíg éhesek nem lettünk. Az ebéd otthon várt minket, és az 1200km-t utaztatott tortám sem maradhatott ki, ha a harmincas gyertya kicsit megtépázódott az út során.
Habár október tizedike nem nagy ünnep, de az én ünnepem. A 2013-mas évben pedig igazán kellemesen telt. Nagy bulik, fergeteges hangulat, végeláthatatlan alkohol és embertömeg nélkül. Mégis sokkal többet fog ez így nekem jelenteni. Ezen túl remélem a családnak is, hisz először járhattak Frankfurtban, és láthatták saját szemükkel azt, amiről én már sokat írtam.
Ezúton is mindenkinek köszönöm, aki gondolt rám és felköszöntött valamilyen formában!
