Röviden elmesélném az én zenehallgatási történelmemet. Az első mobil eszköz, amin imádtam zenét hallgatni egy kazettás-rádiós walkman volt. A kilencvenes évek egyik legmenőbb dolgának számított. Ezzel nem is volt semmi gond, a mai napig működik megfelelő képpen, csupán kiment a divatból. Legalábbis a kazetta mint zene/adat hordozó média. Aztán az mp3 és CD-k világában találva magam, vásároltam egy MP3-CD-s lejátszót. Amivel nem is lett volna gond, ha mechanikusan nem lett volna olyan ósdi. Akadt, megfelelő szögben kellett tartani, szóval a végére kész rémálom volt, és csak vonaton utazások során használtam. Meg kell hogy valljam ki is ábrándultam kicsit ezért mobil zenehallgatásból.

Persze voltak iPodok már akkor is amikor én a CD lejátszómat vettem, de ár-teljesítmény viszonyban nagyon nem érte meg. Később egyre inkább vágytam egy iPod után, végül mire elszántam volna magam, megjelent az iPhone. Amire természetesen azóta is nagyon vágynék, viszont az Apple és a mobilszolgáltatók árazása miatt továbbra se engedhetem meg magamnak.

Az iPhone miatt folyamatosan lebeszéltem magamat arról, hogy iPod-ot vegyek. Mert minek? Úgy is lesz iPhone-m, valamikor. Akkor pedig úgy is azon lesz minden zeném. Csak felesleges pénzkidobás.

Aztán a a Vaterán láttam Shuffle hirdetéseket. Belegondoltam, hogy egy kis apró, olcsó zenelejátszó, amit tudok gincsolni, mégis ötvözi a Apple minden partikáját milyen jó lenne nekem. Végül egy gigás, második generációs, ezüst iPod Shuffle lett a társam.

Bár tudtam hogy apróság, mégis élőben döbbentem rá, hogy milyen kicsi. Leginkább egy duci, nem olyan magas ruhacsipeszre hajaz. Ugyan úgy, mint kinézetében, úgy tudásban is minimál stílust képviseli. A rá töltött számokat képes a feltöltés sorrendjében, illetve shuffle (véletlenszerűen keverve) lejátszani.

A tudás számomra teljesen elégségesnek bizonyult, és ez a kicsi, csíptethető forma pedig nagyon praktikus. A kabátomra, vagy farmerom zsebére csíptetve könnyen hozzáférhető, és biztonságos.

Teljesen meg vagyok vele elégedve.