Anglia és London régóta kísért engem. Iskolás éveim alatt az volt az a hely, ahova a jobb anyagi helyzetben lévő családok tanulmányi kirándulásra küldték a gyerekeiket. Amiről minden angol tanárom álmodozott, és amiről olyan sok idillikus tananyagot hallottam az óráimon. Mikor felnőttem, akkor ez a zöld mezős nyugalom szigete átváltozott a munkavállalók Mecca-jává, ahova mindenki eljut és kis tehetséggel is világkarrierre lehet szert tenni. Az utóbbi években pedig London és vele Anglia egy pár tízezer forintért hirdetett Wizz Air jegyért is elérhetővé vált. Ennek ellenére én 31 évig vártam arra, hogy oda jussak. A baloldali közlekedés, a királyság, és a „fish and chips” hazájába.
Közlekedés
Ha repülővel megérkezik az ember, akkor gyorsan rá is jön arra, hogy a Heathrow nemzetközi repülőtér bár London határán belül tartózkodik. Viszont, aki onnan a belvárosba el akar jutni, annak legalább másfél órát kell utaznia a metrón. Na igen a híres Tube. Viszont mielőtt erre térnénk álljunk meg arról, hogy a jegy hogy működik londoni tömegközlekedésben. Először is nincs papír alapú jegyrendszer. Annak is plasztik kártyára van szükség, aki hosszú kilométereket akar utazni, és annak is aki egy megállót menne. A plasztik kártyát csak speciális irodákban kaphatunk, 5£ az ára. Nem kell megijedni, mert ha akarjuk megfelelő gépnél vissza kérhetjük az árát.
Ha van már ilyen Oyster kártyánk, akkor fel kell rá töltenünk pénzt. Ha feltöltöttük, akkor erről az egyenlegről fogják a kapuk a megfelelő összeget mindig levonni. Ugyanis a metró területére csak ilyen kapukon keresztül lehet bemenni és kijönni. London metró hálózata nagyon szövevényes, de szimpatikus volt, hogy minden vonalnak megvan a maga színe és a saját neve. A megállók átlagosak, viszont ha két vonal között akarunk váltani, akkor készüljünk fel, hogy a szűk, pince szerű folyosókon hihetetlen hosszan kell sétálnunk.
Most rátérhetünk a Tube-ra. Előre meg kell jegyeznem, hogy Londonban a legnagyobb negatívumot a metrózás hagyta. Szerintem a német és magyar vagonokhoz képest kisebb, henger alakú dobozokban nyomorognak az emberek. Az eddig ismert megoldásokkal szemben az ülő részek a vonat két oldalán, egymással szemben találhatóak. Így az utas vagy le tud ülni, vagy a beszálló részen nyomorog állva. Számomra nem tűnt túl hatékony helykihasználásnak. Ami viszont rendszeresen kiverte nálam a biztosítékot az pedig, hogy álló emberként az ajtóhoz közel rendszeresen be kellett húznom a fejemet, különben bevertem. Ilyen velem még sehol se esett meg.
Természetesen a helyzeten tovább ront, és csak még jobban erősíti a már említett negatívumokat a hihetetlen mennyiségű ember. Szinte viszi magával a sodrás az utasokat. Nem tudom egy klausztrofóbiás mit élhet át, de én rendszeresen kényelmetlenül éreztem magamat a Tube-on.
Villamos vonallal egyáltalán nem találkoztam, viszont a jellegzetes, piros, kétemeletes buszok nagyon aranyosak. Nem túl kényelmes, de nagyon jól funkcionálnak, és az modern kiadás igazán impozánsra sikeredett. Persze a dugók miatt kicsit bosszantó buszra hagyatkozni.
Angolul beszélnek
Nem nagyon volt még szerencsém olyan helyen tartózkodni, ahol az az angol volt a hivatalos nyelv. Elmondhatatlan érzés volt, hogy körülötted angolul vannak kiírva a dolgok, angolul szólal meg a hangosbemondó, és nem kell különösebb feszengéssel fordulnod valakihez, hogy vajon beszél-e angolul. Abszurd tudom. Nekem viszont Londonban az volt a legkellemesebb, hogy mindenki angolul beszélt. Persze, valaki találkozott már Ír, Skót, vagy igazán Brit emberrel az ismeri jól azt a jellegzetes akcentust, amitől szinte mindenki azt gondolja, hogy nem is tud angolul. Magam is azt hittem, hogy ilyen emberekbe fogok botlani úton útfélen Londonban. Mégsem ez történt. Londonban olyan mennyiségben élnek, és dolgoznak emigránsok, hogy szerintem nagyon könnyű megértetned magadat. Mindenki kedves, és segítőkész, és kicsit mindenki el tud veszni a nagy forgatagban és emberhömpölygésben. Sose gondoltam volna, hogy ennyire igaz, de aki igazán nyelvet akar tanulni, az Angliában egész biztos megtalálja a számítását.
A pénz
Anglia bár az Európai Unióhoz tartozik, mégsem tértek át az Euro-ra. Nem ért nagy meglepetésként, hogy itt pénzt kell váltani, az viszont igen, hogy teljesen el fogok veszni a használatukban. A papír pénzekkel nincs is gond. Viszont az Angol valuta erős, így nagyon sok esetben kell az érméket használni. Van kicsi, van lapos, van vaskos, van ezüst, van sárgás, van kör alakú, van szögletes. Ez még nem is lenne gond, de NINCS számjegy rajtuk. A Királynő szinte minden ott mosolyog, de a vékony szöveges kiíráson túl, nem lehet megfejteni, hogy az mi. Ez számomra megint zavarba ejtő volt, és túl sokszor hozott kényelmetlen helyzetbe, hogy ne gondoljak túl sok szeretettel a Font Sterling-re.
London mint város
Akkor most ejtsünk pár szót a városról. A véleményem teljesen szubjektív lesz, jó magam viszont így látta London városát. Alapvetően egy igazán régi stílusú, téglás, sorházas Londonról tudok beszámolni. A jellegzetes tömzsi házak, nagyon összezsúfolják az utcákat. Az utak keskenyek, és kacskaringósak. Viszont szinte végig kis üzleteket lehet megfigyelni az utak mellett. Hol egy kávézó, hol egy függönyös, vagy pékség kirakata látható az elhaladó emberek számára. Alapvetően viszont, poros, koszos, és régies stílusa miatt sokszor omladozónak ható házakat láttunk. Én szeretem a régies stílust, viszont itt Londonban tényleg koszosnak és elhanyagoltnak tűnt szinte minden átlagos lakóház. A zsúfoltság pedig erre a kaotikus állapotra csak ráerősített. Azt pedig már megemlíteni se merem, hogy ezeket az albérleteket milyen drágán lehet kivenni. Engem ez nem győzött meg arról, hogy nekem Londonban kéne élnem.
Látnivalók
Természetesen nem csak London, de egész Anglia híres a látnivalókról. Nekem csak Londonban volt szerencsém mozogni. Általánosságban elmondható, hogy London nevezetességei jól ápoltak. A Londonra jellegzetes zsúfoltság ezekre a helyekre egyáltalán nem jellemző, és a sok turista ellenére sem éreztem túlzsúfoltnak. Mindenképp érdemes meglátogatni ezeket a helyeket. A legtöbb helyre bemenni sem muszáj. Ha az ember körbesétálja, vagy keresztülmegy rajta, akkor is egy életre szóló élményben lesz része. Külön kiemelném a speciális hidakat, és híres tereket, ahová mindenképp érdemes ellátogatni.
Hyde Park
Bár a Hyde Park a nevezetes látnivalók közé sorolandó, ennek ellenére külön szeretném megemlíteni. Eddig folyton arról beszéltem, hogy nekem London mennyire emberekkel teli, zsúfolt és egy kicsit nyomasztó. Talán pont ezért volt olyan jó belépni a Hyde Park-ba. Hihetetlen nagy területen fekszik ez a park, a város szívétől nem is messze. Már a park szélén is érezhető volt a csend és béke. Itt senki sem sietett, rohant, a kocsik zaja is csak nagyon messziről és tompán hallatszottak. Viszont azt is elnyomta az a rendezett zöld táj, ami az ember szeme elé kerül. Bár magam nem vagyok túl nagy virág és növény ismerő, számomra is egyértelmű volt, hogy itt rengeteg különleges és egyedi dolog van összegyűjtve. Viszont egy arborétumban, minden el van kerítve, és csak messziről lehet csodálni. Itt a parkban mindenki jöhet-mehet, amerre kedve van. Megfoghat, megszagolhat mindent, vagy csak leheveredhet a fűbe.
A park közepén egy hosszúkás tó is található, ami hihetetlen mennyiségű állatnak ad otthont, és nem kis népszerűségnek örvend a kicsik és nagyok körében egyaránt. Mi magunk nem is voltunk képesek bejárni az egész parkot. Ennek ellenére lenyűgöző volt, hogy ekkora területet mennyire rendezetten tudnak fenntartani. Másrészről, hogy a park szabadsága nem a rongálást és visszaélést hozta ki a több ezer ember közül, akivel mi találkoztunk. Mindenképp érdemes felkeresni ezt a parkot. Akár sportolni akar valaki, akár csak kikapcsolódni.
Madame Tussauds
Utolsó látnivaló, amit kiemelnék az a viaszbábuiról híres Madame Tussauds. Ez olyan hely volt a listámon, amit mindenképp látni akartam, és rááldozni az összeget. Kerül, amibe kerül. Sokat lehetett hallani, hogy most már évszázadok óta állítanak ki bábukat híres színészekről, hírességekről, vagy már kitalált szereplőkről is. A Madame Tussauds viszont próbálja tartani a kor elvárásait, ezért egyre több és több interakcióba lehet kerülni a kiállítással.
Egy egyszerű múzeumban megszokhatta az ember, hogy szintén csak messziről szabad csodálni mindent. Itt viszont minden kiállított dolgot meg lehet fogni, közel menni hozzá, és viccesebbnél viccesebb képeket készíteni kedvenc személyünkkel. Amikor mi voltunk, akkor pont a Marvel Superheros ideglenes kiállítás volt az egyik különlegesség. Ez pedig magába foglalt egy 4D-s rövid animációs filmet is. 4D azért volt, mert a szék, amiben ültünk mozgott, és mindenféle füst és szél effekteteket generáltak körülöttünk. Így a 3D-s szemüveg adta élményeket mégviccesebbég tették. Én nagyon élveztem! Ha valaki teheti, mindenképp keresse fel ezt a kiállítást.
Összegzés
London szerintem olyan hely, amit mindenkinek látnia kell. Összegyűjteni se tudtam a cikkbe, azt a rengeteg dolgot, amit csak én láttam egy hét alatt. Ottlétem alatt viszont én próbáltam úgy is mérlegelni, hogy tudnék-e itt élni. Ebben viszont erősen az elvárásaim alatt teljesített. Nem gondoltam volna, hogy London ennyire zsúfolt, rohanó és nyomasztó lesz számomra. Az viszont biztos, hogy nincs rajta az álom listámon. Talán pont ezért még nagyobb a kíváncsiság bennem, hogy Anglia más városaiban, milyen lehet. Remélem lesz szerencsém erről is beszámolni egyszer.
