AIX hálózat kezelése

Minimálisan beszéltünk eddig hálózatról. Az AIX telepítési leírásban volt róla szó az utó konfigurációnál, hogy egy menüs rendszerben lehetett hálózati beállításokat is eszközölni. Nézzük meg, hogy egy már működő rendszer esetében milyen hálózattal kapcsolatos műveleteket lehet végezni AIX alatt.

Ethernet Adapter és Interface

Solaris esetében kicsit zavaró lehet, hogy különböző gyártók driveréhez a Solaris valami egzotikus nevű hálózati interface-t generált. ce, gbe, fjgi, e1000g, stb. A jó hír, hogy a Linuxhoz hasonlóan az AIX is hisz abban, hogy ami hálózat, azt ugyan úgy nevezzék el, csak számozásban térjen el.

Viszont ami újdonság lesz, hogy AIX alatt a hálózat kezelése két részre fog bomlani. Lesz az adapter kártyának egy neve, amivel a kártya paramétereit kérhetjük le, illetev módosíthatjuk (OSI layer 1-2). Illetve külön lesz egy neve az interface-knek is. Ezen lehet majd az IP beállításokat végezni.

Adapter

Nézzük ezt gyakorlatban. Listázzuk ki az elérhető hálózati adaptereket.

# lsdev | grep ent

Ahogy fenti képen látszik, az adapter kártyákat az AIX ENT[xy] névvel kezeli. A sor végén láthatjuk egy rövid leírást is a kártyánkról. Egy másik parancs segítségével viszont még több információt tudhatunk meg magáról az adapterről:

# lscfg | grep „+ ent”

Az lscfg segítségével az adapter neve és leírása között megjelenik egy új rész. Ez lesz az adapterek Location kódja. Az első minusz jel előtti rész adja meg, hogy melyik gép melyik fiókjáról is beszélünk. Majd C-vel van jelölve az a PCI foglalat amelyikben a kártya található. Végül pedig T-vel van jelölve a kártyán található port. Az ent1, ent2 esetén azért nem látunk C-t a Location kódban, mert az integrált kártya.

Tehát a fenti információk alapján azt láthatjuk, hogy az LPAR-unkhoz, három PCI bővítőkártyás hálózati kártya van hozzárendelve, és mind egy portos. Ezen túl a gépre integrált két portos kártya is szintén elérhető az LPAR számára.

Természetesen lehetőségünk van lekérni az adapter kártya beállításait is, és amelyeket engedélyezi a rendszer azokat módosíthatjuk is.

# lsattr -El ent2

A fenti paranccsal lehet lekérni egy device attribútumait. Az első oszlop az attribútum neve, a második az aktuális értéke. A harmadikban látható egy rövid szöveges leírás, az utolsó oszlopban pedig az olvasható le, hogy az attribútum megváltoztatható-e.

Amennyiben meg akarunk valamit változtatni, akkor következő szintaktikát kell használni:

# chdev -l [device_név] -a [attributum]=[érték]

Íme egy példa:

Természetesen az egyik legfontosabb igény, hogy az adapter attribútumain túl bizonyos státusz információkat és statisztikai adatokhoz is hozzá tudjunk férni. Erre egy másik parancsot tudunk használni:

# entstat -d ent3

Interface

Akkor most térjünk rá az interface-kre. Minden adapterhez automatikusan létrejön egy EN és egy ET device.

# lsdev -Cc if

A Available illetve Defined állapot arra utal, hogy az interface konfigurálva van-e, vagy csupán elérhető

Nézzünk egy konkrét példát:

Az ENT2-es adapternek automatikusan létrejön egy EN2 illetve egy ET2 interface device-ja. Persze jogosan jöhet a kérdés miért van kettő?

# lsattr -El en2
# lsattr -El et2

Ahogy látszik, az EN[xy] device a standard ethernet MTU szintre (1500) van konfigurálva. Míg az ET[xy] a szabványban foglalt 1492-es szintre. Ha nincs rá speciális okunk mi használjuk az EN interface device-okat.

Interface konfigurálása

Eddig nem esett szó róla, és egy külön írásban kívánok az AIX Object Data Manager-rel (ODM) részletesebbe foglalkozni. Az ODM egy külön rendszer adatbázis (Windows registry célokra), amely rengeteg rendszer beállítást, státuszt tartalmaz. Néhány kívételen túl minden az ODM-ben tárolódik. Ezért van szükség majd speciális parancsokra az eszközök kezelésére.

Természetesen a hálózati beállítások is ODM-ben kell, hogy tárolódjanak. Viszont hálózat esetében lehetőségünk van a BSD UNIX filozófia szerint is hálózatot konfigurálni.

Hálózat konfigurálása ODM-en keresztül

Amennyiben az ODM-en keresztül konfigurálunk, biztosak lehetünk benne, hogy indulás után is érvényesülni fog a beállítás. Nem kell külön konfigurációs file-ket módosítgatnunk. Az ODM kis adatbázisa elvégzi ezt helyettünk.

Hostnév beállítása

# chdev -l inet0 -a hostname=oss-aix1_temp

IP cím beállítása vagy változtatása

# chdev -l en0 -a netaddr=192.168.131.7 -a netmask=255.255.255.0 -a state=up

Routing lekérdezése/beállítása/törlése

# lsattr -El inet0 -a route
# chdev -l inet0 -a route=net,192.168.131.0,-netmask,255.255.255.0,192.168.132.126
# chdev -l inet0 -a delroute=net,192.168.131.0,-netmask,255.255.255.0,192.168.132.126

Alias hozzáadása/törlése

# chdev -l en3 -a alias4=”192.168.132.56,255.255.255.128″
# chdev -l en3 -a delalias4=”192.168.132.56,255.255.255.128″
# ifconfig -a

Hálózat konfigurálása BSD UNIX parancsokkal

Ezek a parancsok is végrehajtják a kívánt módosítást, vagy beállítást. Viszont nem tárolódnak el, így erről vagy nekünk kell RC scriptekkel gondoskodnunk, vagy az ODM-et használni.

Hostnév beállítása

# hostname aix_oss_temp

IP cím beállítása vagy változtatása

# ifconfig en0 192.168.131.7 255.255.255.0 up

Routing lekérdezése/beállítása/törlése

# route -rn
# route add -net 192.168.131.0 -netmask 255.255.255.0 192.168.132.126
# route delete -net 192.168.131.0 -netmask 255.255.255.0 192.168.132.126

Alias hozzáadása/törlése

# ifconfig en2 192.168.132.56 netmask 255.255.255.128 alias
# ifconfig en2 delete 192.168.132.56

DNS név feloldás

A név feloldással kapcsolatos beállítások standard UNIX/LINUX filozófia szerint a /etc/hosts és a /etc/resolv.conf file-ban kezelendőek.

Összegzés

Szerintem AIX alatt az alap hálózati beállításokat viszonylag egyszerűen lehet kezelni. Az ODM-nek hála konfigurációs scriptekkel sem kell szívnunk. Viszont a virtualizációnál még vissza fog köszönni a névkonvenció.