Sok embertársunkhoz hasonlóan a Windows Vista is lefogyhat, ám ehhez nem egészséges életmódra és kalóriaszegény ételekre, hanem egy egyszerű eszközre van szükség, amelynek segítségével akár a tizedére csökkenthető az operációs rendszer mérete, nem beszélve az általa lefoglalt erőforrásokról. Az még vita tárgya, hogy csodát tett, vagy csak a Microsoft feladatát végezte el a fejlesztők helyett a programot fejlesztő horvát diák, az viszont biztos, hogy nem mindennapit alkotott.
Tartozunk egy beismerő vallomással az olvasóknak, a vLite bemutatása ugyanis már jó ideje várat magára – mindazonáltal a program csak most érkezett el abba a stádiumba, amelyben már mindenképpen stabil és teljes körű szolgáltatást nyújt. Dino Nuhagic, azaz „nuhi” annak idején nehéz fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta, hogy az eredeti Windows Vista operációs rendszerből fogyasztható méretű és elfogadható sebességű platformot varázsol. Elgondolása szerint ehhez mindössze arra van szükség, hogy a gyártó szoftverből nemes egyszerűséggel kihajigáljunk minden olyan szolgáltatást és kiegészítőt, amelyet a felhasználók nagy többsége soha, vagy csak nagyon ritkán vesz igénybe. A végeredmény egy gyors és viszonylag kicsi operációs rendszer lenne, amely azonban a kompatibilitás és funkcionalitás terén nem jelent visszalépést
Nuhagic nem tekinthető kezdőnek a Windows-buherálás területén, hiszen annak idején szintén ő állította össze az nLite névre hallgató hasznos programocskát, amely ugyanezen feladatot vállalta fel a Windows 2000 és XP esetében. Az eredmény itt is elismerésre méltó, hiszen a megfelelő módon módosított Windows XP telepítője 500-ról 250 MB-ra csökken, a rendszer pedig telepítés után 1-1,3 GB helyett mindössze 500 MB-ot nyom. A kompromisszumnak persze negatív oldala is van, hiszen előfordulhat, hogy éppen a kidobált komponensekre van szükségünk. A legtöbb ilyen azonban könnyen helyettesíthető külső programokkal, amelyek nem egyszer jobbak a redmondi megoldásoknál.
A Vista esetében a szokottnál is nehezebb dolgunk van, hiszen a Microsoft a jelek szerint ragaszkodik eddigi felfogásához, már ami a szoftverfejlesztést illeti. Redmondban láthatóan abból indulnak ki, hogy mivel a memória- és a merevlemezárak folyamatosan csökkennek, a tisztelt felhasználó majd alaposan bevásárol és így mindenképpen kielégíti a Windows egyre növekvő igényeit. Ezt feltételezve pedig kevesebb figyelmet szánnak a korosodó gépekre és általában az optimalizációra. Ám minden verzióban újabb és újabb automatikusan elinduló szolgáltatások jelennek meg, amelyek természetesen mind lefoglalják a működésükhöz szükséges memóriát. Így fordulhat elő, hogy a Vista egyes verziói rögtön induláskor 500 MB memórián terpeszkednek el és legalább 2 GB-ra van szükség a kényelmes használathoz.
A vLite ezt igyekszik orvosolni, kifejezetten azon felhasználók számára, akik bár kíváncsiak az új operációs rendszerre, nincs kedvük rendszerük erőforrásait feleslegesen pazarolni – nem beszélve a pénztárcájuk vastagságáról. Segítségével eltüntethetjük a számunkra érdektelen komponenseket, beállíthatjuk a megszokott opciókat magában a telepítőben, kiküszöbölhetünk néhány kisebb hibát és az eredeti szoftver részévé tehetjük a különböző kiegészítő hardverek szoftveres meghajtóit. Emellett természetesen integrálhatjuk az eddig megjelent javítócsomagokat, valamint akár az egyedülálló frissítéseket is, hogy a rendszer újratelepítése esetén ezzel ne kelljen többet vesződnünk.
A vLite használata meglehetősen egyszerű, hiszen a program letisztult felületet és a minimálisan megkövetelt opciókat tárja elénk, minden felesleges csicsa nélkül. Mindössze annyit kell tennünk, hogy a Vista telepítőlemezének tartalmát kimásoljuk egy tetszőleges könyvtárba, mivel magán a DVD-n értelemszerűen nem menthetünk el semmit. A többit már a program elintézi: nem lesz gondunk a telepítő kicsomagolásával, annak szerkesztésével, majd a feladatok végeztével a visszacsomagolással és a boot DVD elkészítésével sem. Egyedül arra kell figyelnünk, hogy a rendszer működéséhez elengedhetetlen, illetve az egymásra épülő komponenseket ne pusztítsuk le a telepítőről, erre azonban a vLite is figyelmeztet a megfelelő pontokon. Emellett persze érdemes megtartani az eredeti telepítőt is, hiszen bármikor szükségünk lehet rá.
A kimásolt telepítő módosítását az integrálással kezdjük: lehetőségünk van az eddig megjelent javítások beépítésére, az operációs rendszerben alapesetben nem megtalálható szoftveres meghajtók automatikus telepítésére, valamint külön nyelvi csomagok integrálására is, amennyiben a Vistát egyéb nyelveken szeretnénk használni. Nem minden kiegészítőt tudunk ily módon bevinni a telepítőbe, hiszen például a Media Player egy újabb változatát, vagy a grafikus kártya meghajtókat sem lehet egyetlen lépéssel beépíteni. Némelyeket pedig egyáltalán nem lehet, hiszen előfordulhat, hogy a kézi telepítés után számos egyéb beállítást hajtanak végre a háttérben, amire az operációs rendszer telepítése közben még nincs lehetőség. Minden esetben nézzünk tehát utána, hogy az adott meghajtó vagy csomag esetében elérhető-e az opció és számíthatunk-e kisebb-nagyobb hibákra.
Az integrálás után a beépített komponensek kiválasztása következik, itt tudjuk a legnagyobb méretet lefaragni az operációs rendszerből. Fontos, hogy az SP1 eddig megjelent verziói csak minden eredeti komponens megléte esetén telepednek fel, a Microsoft ugyanis még adós az előre telepített változattal, amit nyilván a vLite is felhasználna. Az automatikus szolgáltatásokra igényt nem tartó felhasználóknak ez az opció valóságos kincsesbánya, hiszen itt gyorsan és fájdalommentesen megszabadulhatunk a hatalmas nyelvi csomagoktól, az indexelő szolgáltatástól, a programok elindítását állítólag gyorsító funkcióktól, vagy akár a teljes Media Center és videószerkesztő komponenstől. Néhány lépéssel 4 GB-ról akár 800 MB alá szoríthatjuk le a telepítő méretét, míg a telepített operációs rendszer 2-3 GB-ot tesz majd ki – minden az itt alkalmazott változtatásokon múlik. Nyilván ésszel kell eljárnunk, nem hajigálhatjuk ki a létfontosságú alkatrészeket, mint például a vörössel jelzetteket, különben el sem indul a rendszer.
A legtöbbet a nyelvtámogatáson spórolhatunk, hiszen a vLite szerint egyedül a különböző ázsiai nyelvek mintegy 4 GB-on terpeszkednek el a telepítőben (természetesen kicsomagolt állapotban). Erre nyilván nem sok szükségünk lesz, ám aki szereti maga összeválogatni a szoftveres meghajtókat, ügyelve az egyes verziók hibáira, hiányosságaira, az nyugodtan letörölheti az integrált meghajtókat is. Ettől még az adott eszköz támogatásáról nem kell lemondanunk, mindössze a meghajtó telepítéséről kell majd gondoskodnunk. A nyomtatók nagyjából 500 MB-ot foglalnak el, míg a régebbi videókártyák alapvető használatát biztosító szoftverek több mint 100 MB-ot. És akkor még nem említettük a Media Center 700 megáját, vagy a beépített videószerkesztő több száz megáját, amelyet a példavideók és egyéb haszontalanságok foglalnak le.
A Tweaks fülön az operációs rendszer teljes testreszabását végezhetjük el, ahogy azt már a réges-régi Tweak UI, a Tweak XP vagy az X-Setup esetében megszokhattuk. A nagy különbség, hogy az itt elmentett beállítások már a telepítés során életbe lépnek, vagyis számos kényelmi és zavaró vizuális apróságot kikapcsolhatunk, módosíthatunk, az asztalon található ikonok kinézetétől kezdve a betűtípuson át az ablakok és menüelemek mozgatásáig. Itt szabhatjuk meg a virtuális memória alapértelmezett méretét, az Internet Explorer opcióit és számos olyan beállítást, amelyet egyébként a rendszer felállása után 30 különböző helyen keresgélhetnénk. Érdemes egy hosszabb felderítő útra indulni a fülön belül, mivel a megfelelő beállításokkal értékes időt spórolhatunk meg minden egyes telepítés után.
Az Unattended fül talán még ennél is érdekesebb könnyítést, a kézi lépések nélküli telepítést ígéri, már amennyiben mindent jól állítunk be. A cél az, hogy a telepítés közben feldobott kérdésekre itt adjuk meg a választ, hogy a telepítő ezen beállításokat automatikusan felhasználja a folyamat során. Siker esetén a Vista úgy telepedik fel, hogy egyetlen alkalommal sem kér adatbevitelt, vagyis a gépet nyugodtan magára hagyhatjuk és a telepítés végén megkapjuk megszokott beállításainkat.
Az ISO fülön már a kész telepítőt állíthatjuk össze és menthetjük el egy DVD-képfájlba. Itt is minden automatikus, bár némi időt vesz igénybe, míg a méretes Vista-telepítőt a számunkra megfelelő formába rázza a program. Egy kis türelemmel azonban egy sokkal fogyaszthatóbb operációs rendszert kapunk. Jelen sorok írója például korábbi próbálkozásai során a teljes méretet 2,5 GB-ra szorította le (megtartva minden fontos funkciót, ám lepusztítva a hibernációt, a virtuális memóriát és számos haszontalan ámde csicsás komponenst), a lefoglalt memória mérete pedig a rendszer indulásakor 500 helyett 250 MB volt. Nem mindegy, még egy olyan gépen sem, amely 2 GB memóriával gazdálkodhat. A beállítások újbóli alkalmazásához pedig mindent elmenthetünk egy „preset”-fájlba, amelyet kívánságunkra a telepítőlemezre is elment a program, hogy ne kelljen mindent újra kiválasztanunk a következő alkalommal.
Nincs más hátra, mint hogy beleássuk magunkat a Vista telepítőjébe. Nne feledjük, kellő körültekintéssel kurkásszunk, nem csak azért mert a Microsoft szerint mindez káros a Vista egészségére nézve, hanem mert számos hajszálat és idegsejtet spórolhatunk meg az óvatossággal.
A vLite elérhető itt.
Forrás: SG.hu
Nagyon sokféle fogyókúrás módszer létezik, ezek többé-kevésbé használnak is a kúra ideje alatt. A gond csupán akkor kezdődik, ha abbahaggyuk a fogyókúrát, mert azt gondoljuk, leadtuk a súlytöbbletet. Ezért szokott előfordulni, hogy nagyon sokan visszahíznak. A nehezen leadott kilókat újból felszedjük. Mit lehet tenni? Nem akarom megvádolni a fogyókúrás termékeket gyártó cégeket, de bizony van aki (tisztelet a kivételnek) rászoktatja a fogyasztókat a saját termékeikre és ezeket folyamatosan kell fogyasztani, különben visszahízik. Vannak ilyenek is, de józanul belegondolva, ki hiszi el, hogy amit esetleg 5-10 év alatt felhalmoztunk, attól majd pár hónap alatt megszabadulunk? Ilyen nincs, vagy legalábbis anélkül, hogy a szervezetünk ezért ne büntetne meg. Mert előbb-utóbb megérezzük a fogyókúrák hatását: tápanyaghiány stb. Engem Tóth Gábor független előadásai (nonprofit cégnél dolgozik, így nem befolyásolják) győztek meg, hogy az egészséges táplálkozás és mozgás a legfontosabb. Vannak akik öröklik az elhízásra
hajlamosságot, de akinek nincs ilyen problémája, az biztosan le fog tudni fogyni, ha odafigyel a testmozgásra és táplálkozásra. Az előadások meghallgathatóak itt: http://www.vitaminbank.hu/index/toth_gabor.php A rendszerességet emelném még ki, mert csak akkor lehet maradandó és hosszútávú eredményt elérni, ha kitartóan és rendszeresen étkezünk, mozgunk. Eleinte nehéz, mert nem szoktunk hozzá, de a későbbiekben ez az életvitel általánossá és megszokottá válik. Sőt, talán rosszul fog esni, ha kimarad egy-egy edzés, vagy nehéz, zsíros ételt kell megenni.