Hétfőn alakult úgy, hogy Attila kollégám is Debrecen fele jött munka után, szóval gondoltam utazhatnánk együtt. Így is lett. Bár sietősre vettük az utunkat a vasútállomásra, így is majdhogynem lekéstük az InterCity-t egy kedves értetlen paraszt miatt, aki feltartotta a sort. Na mindegy. Elértük felpattantuk, de Attilát nem érdekelte hova szól a helyjegyünk, ment amíg meg nem látott egy üresebb kabint, és belökte magát. Én követtem.

Akkor lepődtem csak meg, amikor a kabinban egyedül utazó szőke hölgyben felfedeztem az ökölvívó Miló Viktóriát. Világos szőke haja feltupírozva olyan divatosan, öltözéke is feszes farmer és top volt, szóval simán elment jólszituált egyetemista lánynak. Egy jó vaskos könyvet olvasott, de sajna nem sikerült kibogoznom a címét, minden esetre nagyon érdekelt volna, mert azalatt a fél óra alatt azért valamelyest intellektuálisabbnak tűnt mint gondoltam volna. Budapestre igyekezett, meg út közben valami Székesfehérvári dolgot beszélt… Mikor megérkeztünk, illedelmesen elköszöntem, és egyből kérdeztem Attilától, hogy azért ült be mert meglátta, hogy Miló Viki az. Nagy megdöbbenésemre, azt se tudtam miről beszélek… :) Így történt, hogy egy kabinban utaztam Miló Viktóriával.

Miló Viki