Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a VirtualPC dolog azért kicsit izgatta a fantáziám. A lényege, hogy egy virtuális gépet emulálhatunk, aminek átadhatjuk egyes erőforrásaink kezelését is. Beállíthatjuk mennyi CPU órajelet engedünk át neki, mennyi memóriát, videó ram méretet stb… Viszonylag egyszerűen, de profi módon. Azt sajnos nem találtam meg, hogy a lefoglalt partíció méretét hogyan tudom állítani, de ez a default 15Gb nekem bőven elég. Akár több ilyen virtuális gépet is összehozhatunk. Egy listában informálódva a futó képernyőt, és a státuszát. Először egy Windows XP SP2 installal próbálkoztam. A Macem még mindig az a 700Mhz-s G4-es iMac. Kb 5 óra volt míg végigment a telepítés 256Mb rammal, és 75%os cpu használattal. Egyszóval baromi lassú volt az install, de már csak azért is kivártam. 398Mhz-t tudott a vezérlőpult szerint emulálni. Tehát ezt inkább nem is erőltettem. :) Egy mozdulattal kukába került. Ennyit a Windowsról.

Gondoltam egy Linuxot is megpróbálok, és elővettem kedvenc Debian telepítőmet. Viszonylag gyorsabb volt a dolog. 16 perc alatt már a login várt engem, és itt ne kérdezd hogy miért mert ugyan arra a virtuális gépre telepítve, de 516Mhz-t látott a Linuxos rendszer. Persze itt nem volt és szerintem nem is lesz (bár még bármi lehet) grafikus install. Csak az alap konzolos dologig vittem el, és persze befrissítettem a rendszert netről. Ez került az említett tizenhat percbe. Sajnos a VPC elég sok CPU-t zabál így is, de mit van mit tenni… Hasznos lehet ha nem tudod mással kiváltani a programjaidat és más platformot szeretnél használni, vagy csak tesztelni valamit. Alapvetően azt kell hogy mondjam, hogy a külcsínt és az ötlet jó, csak az erőforrások kihasználása megint borzasztó. Ami még különösen tetszett, hogy a futó virtuális gépeinket le is hibernálhatjuk, akkor lementődik minden gépünkre, és később innen tudjuk gépünk működését visszatölteni. Ennyi. Most jöjjön néhány kép amit készítettem: