Igen, munkát kaptam. A történet viszonylag gyors lefolyású. Egyszerű unalmas, épp betegséget kiheverő hétköznap volt. Régi osztálytársam “Előd” (ezer éve nem hallottam róla) vette fel velem a kapcsolatot. Elbeszéltük a “régi szép időket” majd a jelenre tereltük a szót. Én régi pesszimista látásmódomat előadtam, és az esetleges lehetőségeimet boncolgattam neki az államvizsga után. Erre Előd, aki épp egy Müncheni konferencián vett részt, felajánlotta, hogy mivel náluk úgy is pályakezdő informatikusokat keresnek, ezért eljuttatja az önéletrajzomat a megfelelő helyekre.

Még aznap felhívott egy hölgy, aki személyes interjú időpontot egyeztetett velem. Ez volt szerdán, én pedig pénteken megjelentem a cég debreceni székhelyén. Magáról a cégről nagyon nem akarok beszélni, inkább arról, hogy folyt az interjú. A három (al)cég három képviselője előtt, egy konferencia teremben kezdtünk el beszélgetni.

Ők elmesélték a cég hátterét, múltját, jelenét, és tervezett jövőjét. Elmondták milyen posztra keresnének ők embert, amire szerintük alkalmas lehetnék. Előre le szeretném szögezni, ez az állás nem az amiről “álmodoztam”. Az interjú során az eddigi állásaimból is kivehető volt, hogy főleg szerver adminisztrátornak, rendszergazdának tekintem magam, amit próbáltam hangsúlyozni is. Ők megértették és természetesen közölték, hogy ez a pozíció nem erről szól, de a továbbiakban minden féle átcsoportosítás, és továbbképzést támogatnak a cégen belül.

A cég maga IT rendszerek supportálásával foglalkozik. Ez lesz az én feladatom is. A konkrét rendszer, amit többek között nekem kell supportálni a továbbiakban, egy nemzetközileg is elismert autógyár (Forma 1-es csapata is van :D) új, szerviz, és üzleti informatikai rendszere. Maga a technológia végleges tesztelés alatt áll, Előd is ezért van Münchenben most. Amint beindul, Amerikától Japánig szinte minden kereskedő supportját ez a cég fogja végezni.

Meg kell hogy mondjam, ez nagyon más mint amit eddig csináltam, vagy amit eddig gondoltam hogy csinálni fogok. Mégis nagyon örültem a lehetőségnek. És miért?

Maga a cég nagyon munkabarát. A környezet, és az emberek hozzáállása is tejesen más mint amit eddig tapasztaltam. Látszik, hogy külföldi (Amerikai) normák szerinti az üzleti stratégiájuk. Természetesen nagy az elvárás, és követelmény a pontos és jó munkára, de ezért mint munkáltató a maximális “szakmai elismerést” nyújtják. Látszik, érződik, hogy az alkalmazottról gondoskodni akarnak, hogy az ne a megélhetésen, különböző problémákkal legyen elfoglalva, hanem a munkáját végezhesse. Ilyen egy munkahely. És csúnya leírni, de nem gondoltam volna hogy ilyen környezetbe dolgozhatom egyszer.

Az interjút követően egy hetes értesítést ígértek. Ez olyan szinten felgyorsult, hogy a következő munkanap (húsvéti csúszások miatt kedden) már hívott is a HR vezetője, hogy először is megfelelőnek bizonyultam az állásra, és a következő feltételekkel, juttatásokkal lenne ez a lehetőség, és amennyiben megfelel a munkaszerződésemet még a mai nap folyamán eljuttatják elektronikusan. Ez meg is történt. Azóta pedig olyan mintha egy álom világba élnék.

A helyett hogy taglalnám a járandóságokat, csak annyit írnék, hogy a kezdő bruttó fizetésem annyi (lesz) mint a szüleim összes bruttó hivatalos járandósága. Ezekre még rájönnek a műszakpótlékok, és egyéb támogatások és egyszeri kifizetések. Ez a tény, és az hogy ezen dolgok mellett Debrecenbe is maradhatok, és az állás továbbfejlődést, külföldi utazásokat rejt magába teljesn álomszerűen hat és egyszerűen csak az jár a fejembe hogy: “Ekkora szerencsém nem lehet”.

Eddig rendeztem a munkavállaláshoz szükséges dolgokat, holnap pedig hivatalosan is aláírjuk a munkaszerződésemet. Az első munkanapom pedig a szorgalmi időszak utáni első munkanap, Május 2.-a lesz.

Nagyon izgulok milyen lesz az új hely, az új munkatársak, a munka, és mennyire sikerül majd teljesítenem. Most viszont mindent bele akarok adni, és megszolgálni a lehetőséget. Természetesen tervezem, hogy rövid (üzleti titkokat nem boncolgató) beszámolókat írjak majd az élményekről a blogba, de ez most nem tudom mennyire fogja befolyásolni az eddigi netes törekvéseimet. A blogon esetleges szüneteket, és érdekes bejegyzés mentes időszakokat ennek az átmeneti korszaknak lehet felróni, de remélem mindenki eltudja nekem nézni ezt. Bízom benne, az életem stabil lábakra állításával ti általatok tapasztalható munkásságom is csak bővülhet.

Egyenlőre ennyit, a továbbiakat pedig majd amint munkába álltam.