Jó barátommal, Misivel, a bloggazdával sokszor nekiállunk egymásnak sztorizgatni, és ilyenkor véget nem érő story-tellingbe tudunk csúszni, amelyet természetesen jóízű röhögések kísérnek. Az egyik ilyen alkalommal, mikor én voltam éppen a „mesélős”, tinédzser- és 20-as éveim korombeli utazgatós élményeimről mesélgettem neki, melyeknél túlnyomó többségben a stoppolás volt a „transzport-közeg”. Saját elmondása szerint ezek nagyon tetszettek neki,s mikor egyszer megemlítettem, hogy egy időben volt eszemben, hogy ezeket össze lehetne jegyzetek formájában foglalni, felcsillant a szeme.
Continue reading