Nyíregyházi útitársaim

Na úgy határoztam utolsó napomon, utolsó dolgos munkámban egy kellemes emlékkel zárom le a Nyíregyháza kategóriát. Másfél éves utazgatás során ugyanis sok „sorstársam”-ra figyeltem fel. Nem mondhatnám, hogy utazásaim során nagyon megnéztem az embereket, ha valami fel is keltette a figyelmemet, már egy óra múlva nem is emlékeztem rá. Mégis ebben a kavalkádban lett pár olyan arc, számszerűen három ember akiket mindig megismertem a vonaton.

Három teljesen más karakter, külön utaztak csak a peronon és a váróban láttam őket. Egyből a kedvencemmel kezdeném, a raszta hajú sráccal. Ő volt mindig is a legszimpatikusabb, ezt persze csak megjelenésre, vagy kisugárzásra értem, mivel egyikükkel se beszéltem sose, sőt a hangjukat se hallottam. Szóval ez a raszta hajú srác tipikus deszkás alkat. Vékony, magas testalkatára bő, deszkás cuccokat hordott mindig. Mondhatni, nem lehetetlen nem észre venni, de ettől függetlenül nekem még szimpatikus volt. Aztán az (együtt)utazások alkalmával feltűnt, hogy egy fekete iPod Nano-ja is van. :) Gondoltam egyszer talán úgy hozza a sors, hogy beszélgetünk, de nem így lett.

A második kedvencem a kis vékony, tipikusan informatikus alkatú srác. Vasalt öltönynadrágban, fekete szövetkabátban láttam mindig. Jól körbekerítve sállal a nyaka, és tüsi haja után már csak a szemüvege volt jellegzetesebb. Mindig két kézi táskával rohangált. Gondolom én, hogy notebookot vagy/és iratokat szállítva minden nap Nyíregyházára.

A harmadik egy hölgy. Ő is alacsony, de az előzővel ellentétbe jobban megtermett alak. Nem tudom hogy ragadt meg, de őt is mindig kiszúrtam ha utaztam. Fekete szoknya, kirívó színű zöld kabát. Az az állandóan rohanó nő típusnak tűnt, aki kicsit kócosan, de magabiztosan megy mindenhova. Ő is szemüveges volt, és mondjuk úgy olyan jellegzetes kisugárzása volt. :)

Ők voltak én útitársaim. Hát ennek is vége, de nem bánom. Az ingázás, főleg koránkeléssel vegyítve nagyon sokat ki tud venni az emberből. Pláne hogy az egész napot lefoglalja. Ezek mellett ha az ember tanul, és még intézni akár más ügyeket is teljesen betáblázódik. Dehát ilyen az élet. :) Viszlát…

Nyíregyházi útitársaim” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. ilyen embereket en is megneztem anno mikor atjartam nyiregyre. de en volt h dumaltam is par alakkal… :D nem volt nagy elmegy. legtobbszor inkabb konyv, vagy punnyadas.
    peace

Hozzászólás a(z) egyember bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük