Xorp Blog Podcast

Magyar helyesírás ellenörzés FireFox-ban

A FireFox internetes böngésző program fejlesztői kiadtak egy helyesírás ellenőrző modult, amely a böngészőn belül, képes a begépelt szöveget valós időben leellenőrizni. A kiegészítő feltelepíthető a hivatalos FireFox 1.5 kiadás Mac OS X, Linux és Windows-os verziói alá is.

A modul a következő fórum témán keresztül érhető el, anonnan az "Install SpellBound dev" link segítségével (FireFox-ból kattintva) azonnal telepíthetővé válik.

Ehhez természetesen még le kell tölteni és fel kell telepíteni a magyar szótárt a FireFox böngészőtökhöz.
Mindenkinek ajánlom, aki legalább annyira helytelenül tud irni mint én. A stuff elérhető itt, a szótárak itt.

Categories: Apple, Informatika, Linux/Unix

Narnia Krónikái » « Boldog Új Évet!

1 Comment

  1. Gyönyörű őszi napra ébredt a Roxfort. Mindenki lent reggelizet. Nem is sejtették, hogy mi közeledik, és hogy mi fog velük történi. Az első óra legendás lények gondozása volt. A feladat az volt, hogy öt perc alatt tanítsanak meg egy kis sárkányt repülni. Az első Hermione volt. Hermioné-nak könnyű volt a dolga. Hiszen legalább három tucat könyvet elolvasót a sárkányokról. Hermione egy könyvben olvasta, hogy az adott sárkányt fel-fel kell dobálni a levegőbe. Nos Hermione ezt csinálta. A kis sárkány elkezdet repülni.
    – Hermione: jeles. – mondta Hagrid.
    – A következő Ron Weasley. – jelentette ki Hagrid. Ron is úgy csinálta, mint Hermione. A kis sárkány egy kicsit makacskodót. De végül felszállt.
    – Ron Weasley: jó. – mondta Hagrid. – A következő Draco Malfoy – mondta Hagrid. Malfoy még mielőtt megpróbálta volna úgy csinálni, mint Hermione és Ron még az előtt szavakkal méltatta a sárkány. A sárkány nem vett a jónéven a szavakat és rátámadt Malfoy-ra. A vállán harapta meg. Persze Malfoy eljátszott a nagyhalált. Hagrid elvitte a gyengéllgetőre. Hagrid az órát lefújta. Mindenki mehetett a következő órára. Neville és Colin úgy gondolta, hogy mivel a következő óra félóra múlva lesz, egy tíz percre maradnak nézegetni a növényeket. Öt perc elteltével fura morgást halottak a hátuk mögül. Neville és Colin pálcát rántva közeledtek a bokor felé.
    – Neville mi lehet a bokorban? – kérdezte Colin.
    – Nem tudom. – mondta Neville. Egyszer csak egy farkasok ugrottak elő a bokorból. Két napja keresték őket, amikor három nap elteltével Hagrid harmincnégy métere találta meg őket holtan egy bokorban. A gyerekeken alig volt valami hús.
    – Dumbledore most mi lesz? – kérdezte Piton.
    – Senki sem hagyhatja el az iskolát. – mondta Dumbledore. Négy nap múlva maga Tonks jelentette Dumledore-nak hogy Voldemort vérfarkasokkal támadásra készül a Roxfort ellen.
    – A minisztérium tudja? – kérdezte Dumbledore.
    – Igen, de nem vették komolyan. – mondta Tonks.
    – Mi az, hogy nem vették komolyan? Azt hiszik, hogy ilyen hírrel hazudni akarunk? – kérdezte Dumbledore.
    – Szerintem igen. – mikor ezt befejezte Mordon, Sirius, Lupin és Piton lépett be az ajtón.
    – Nos, mi a terv? – kérdezte Mordon.
    – Éppenséggel semmi. – mondta Tonks.
    – Pedig jó volna egy terv. – mondta Lupin.
    – Állítsunk fel mi egy hadsereget. – javasolta Mordon.
    – És mégis kiket állítanál be egy hadseregbe? A kint tanuló gyerekeket? – kérdezte Tonks.
    – Nem kell a negatív hullámokat sugározni Tonks. Egyszerűen tartunk egy felmérés, terep gyakorlattal hogy meglássuk ki alkalmas és ki nem. – mondta Mordon. Másnap megtartották a gyakorlatot. A mardekár száz tanulójából tizennégyen feleltek meg. A hugrabug száz tanulójából hetvenöten feletek meg. A hollóhát százegy tanulójából hetvenkilenc feletek meg. A griffendél száztizenöt tanulójából száznégyen feleltek meg. Ez több mint ötszázkilencvenkettő. Ebbe bele van számítva a francia, bulgár és az ír támogatás. Másnap a kémek jelentették, hogy Voldemort elindult a Roxfort felé. Rögtön haditervet kezdtek szőni.
    – Két részre kellene osztani a sereget és két felöl támadni, hogy bekerítsük. Bár ha jobban meggondoljuk, akkor a legjobban célzókat a Roxfortban hagyni, hogy azok onnan segítsék az elől harcolókat. – mondat Tonks.
    – Rendben. Akkor két hadvezért kell kijelölnünk. – mondta Mordon.
    – Kik a jelöltek? Kérdezte Dumbledore.
    – Harry, Ron, Hermione, Krum, Malfoy és Cho. – mondta Piton.
    Dumbledore: Harry és Krum.
    Piton: Harry és Krum.
    Tonks: Cho és Harry.
    Mcgalagony: Ron és Krum.
    Lupin: Harry és Ron.
    Akkor Harry és Krum lettek a hadvezérek. Ron pedig alvezér. Cho a mesterlövészeknek parancsolt. Másnap kora este érkezet meg Voldemort. Harry és Krum a kijelöl seregével halálos átok záport küldtek Voldemort seregét. Sikerült Voldemort seregét kétfelé oszlatni. Harry és serege a fekete- tó mellett a földel tették egyelővé a farkasokat. Krum és serege nem tudta legyőzni őket. Ám szerencsére Harry és a részére kijelölt sereg visszavonulásra késztették őket. Krum súlyosan megsérült. A négyszáz főből amit Voldemort ellen küldtek abból alig maradt kétszáz ember. Ebből csak ötven fő volt Roxforti diák. Új terv kellet, mert a kémek másnapi jelentése szerint Voldemort újabb támadást küld. De ez háromezer halálfaló volt. Gyors és jó terv kell. Chó-nak volt egy jó ötlete.
    – Szerintem építsünk egy falat. – mondta Cho.
    – Minek? – kérdezte Hermione.
    – Azért mert a fal egy részben segít a nekünk, de a halálfalóknak nehézséget okozhat. Amúgy csinálnánk egy vészkijáratot, amit akkor használnánk, ha az ellenség feljutna a falra. Amint mindenki itt lesz, elmegyünk a közeli kastélyba. – fejezte be Cho.
    – Remek terv. – mondta Dumbledore. Rögtön neki láttak a fal megépítéséhez. A fal félkör alakú tizennégy méter magas volt. A falvédők parancsnokai: Harry és Malfoy, de még ott volt Cho, Ron és Hermione. Az éjszaka leple alatt érkezet meg Voldemort és serege. Hatalmas csata kezdődőt. Voldemort is tervezet. Két osztag falrobbantó egységet küld a fal négy legfontosabb pontjaira. Cho a négy öngyilkos merénylőt simán kiszúrta. Pedig észre vétlenül kellett volna bejutniuk. Szerencsére három befele menet meghalt a csapdák miatt.
    – Harry! Egy még él. – kiáltott Cho.
    – Majd én elintézem. – mondta Malfoy.
    Malfoy gyorsan a halálfaló után eredt. A negyedik szinten a fő gerendára erősítette a bombát. Erre a gerendára építették a fal többi részét. Ha ez a gerenda, nincs akkor az egész fal összedől. Malfoy rögtön megpróbálta a falon keletkezett lyukon kilökni a halálfalót. Eközben Cho lesietett, hogy segítsen Malfoynak.
    – Cho fúj riadót! Mindenki meneküljön a fal eleset. A bomba élesítve van. Öt percetek van. – mondta Malfoy.
    – És te? – kérdezte Cho.
    – Én ezt még elintézem és megyek. – mondta Malfoy. Cho a menekülő utat használva elmenekült. Malfoy tovább küzdőt. A halálfaló nem akart leesni. De Malfoy sem hagyta magát. Nagyobb pofonok is elcsattantak. Malfoy ellökte magától a halálfaló és jól hasba rúgta. A halálfaló lezuhant a falról. De csak látszólag. Még el tudta kapni Malfoy lábát. Malfoy próbált vissza mászni, de nem bírta el a halálfalót inkább elengedte. Mindketten a fekete-tóba estek. A Roxfortban nagy volt a készülődés. Úgy látszott a falnak vége. Harry, Hermione, Krum, Fleur, Ron, Cho, Piton, Tonks é Dumbledore együtt nézték, hogy Malfoynak sikerült-e hatástalanítania a bombát. Mindenki döbbent arccal néztek a falra mikor egyszer csak felrobbant. Gyorsan mindenki elindult. Fél órán belül üres volt az egész kastély. Harry és barátai nem örültek, hogy oda Malfoy és a Roxfort. Minél előbb a Knozáry kastélyba akartak érni. Az út több mint másfél óra. Közben mindenki azon gondolkozott, hogy most a Roxfort elvesztésével mi lesz velük. Mindenki gyorsan haladt. Nem akartak nyílt terepen harcolni. Szinte semmi esélyük nem lett volna. A Knozáry kastély melletti kis falu népét figyelmeztették a közeledő veszélyre. A falu lakosai lemondták, hogy amikor valami veszély van ők a kastély védelmét szokták élvezni. Tehát a Roxfort megmaradt tanulói, tanárai és a falu népe felmentek a kastélyba. Fent a kastélyban emléket állítottak az elhunytaknak.
    Ezek után rögtön Elkezdtek készülni Voldemort következő támadására. A varázsló hadsereg bevonult a várba, ahol sötétség halmozott el mindent. Harminchárom csoportra osztották az embereket. Tizennyolc csapat elfoglalta a bástyákat, hogy onnan figyeljék Voldemortot és áldázul gyilkoló seregét. Harry és százharminckét főből álló csapata a negyedik emeletet vizsgálta át. A negyedik emeleten voltak a hálótermek és a parancsnoki szoba, minden fal igen vastag, erős téglákkal voltak megépítve, hogy a legerősebb ágyútüzet is kibírják. Hermione ötvenöt tanulóval a harmadik emeletre mentek. Ott találtak tizenkét hálótermet, egy konyhát és öt fürdőszobát. Ron kilencven francia ficsúrt kapott, ők a második emeleten tanyáztak. Na, ott Ron a sok agyatlannal együtt nagyon megörült a konyháknak és a pihe-puha ágyaknak. Chot és Ginnyt együtt küldték le az első és a földszintre. Itt kanapékat, heverőket és egy nagy ágyneműs szekrényt találtak. A többiek a pincét vizsgálták, ahol hatalmas élelmiszer rakományt találtak. Három órán át nézték az egész épületet. Nem találtak semmit, csak tucatnyi egereket.
    Megbeszélést kellet tartani arról, hogy kéne átrendezni a hadsereget, hogy az minden támadást vissza tudjon verni. A vár egy kicsit rossz állapotban volt. A kastély a San Marcos kastélyra hasonlítót. A vár jellegzetes dobócsillagra hasonlítót. A várfal alig öt-hat méter magas. A vártól öt méterig van egy lövészárok. Régi ágyúk is voltak ott, de azok leletek téve a pincébe. Harry azt a tervet találta ki, hogy az ágyúkat hozzák fel a pincéből és majd azokkal fékezik meg a gyalogosan közeledő ellenséget. A vár alatt igen hosszú menekülő alagutak lettek kialakítva. A pincében ezeken kívül voltak még konyhák, gyakorló termek és hálótermek. Így könnyebb volt megvédeni a sérült, harcképtelen varázslókat. Voldemortnak minden féleképen a pince elpusztítása lesz a fő célja. A megmaradt mesterlövészek és éppen jól célzó emberek a bástyákon helyezkedtek el. A várárokban négyszáz varázsló helyezkedet le. Harry és Ron háromszáz fővel elindult visszafoglalni a minisztériumot. A minisztériumot sikerülne, visszafoglalni akkor újra az ő kezükben lenne az irányítás a varázs világban. Négy nap alatt értek a minisztériumhoz. Gyorsnak kellett lenniük. Voldemort halálfaló védelme erősen ellenállt a támadásnak. Négy óránát próbálták elfoglalni a minisztériumot. Nem sikerült. Harry és Krum nem sérült meg. Alig vesztetek embert. Voldemort válaszképpen ő is támadást indítót. Voldemort este érkezet. Hatalmas csata kezdődőt. Körbe vették a Knozáry kastély. Mind a négy bástyára kétszáz-kétszáz halálfaló indult. Harry-nek gyorsan ki kell valamit találnia, mert az ellenség gyorsan közeledet. Egyelőre Voldemort ált nyerésre. Harry-nek semmi, de semmi ötlete nem volt. Így tehát a taktikától mentes küzdelem maradt. Eközben Hermione pár varázslóval köztük Chó-val elment a minisztériumba. Hermione arra gondolt, hogyha elfoglalják a minisztériumot, akkor övék lesz az irányítás a varázs világban. Még mielőtt Voldemort megérkezet volna a Knozáry kastélyhoz az előtt két nappal sikerült elfoglalni a minisztériumot. Hermione azonnal lefoglalta helyét a miniszteri székben. Így tehát a minisztériumi őrük, akiket a pincébe zártak a Roxfort mellé álltak. Hermione szó szerint SOS jelet küldött a Francia és Bulgár iskoláknak, hogy küldjenek valamilyen erősítést. Két nap múlva Voldemort megtámadta a Knozáry kastélyt. Négy napig csak ölték és csak ölték egymást. Az ötödik napon mikor felkelt a nap megérkezet a segítség. Hermione és Francia, Bulgár támogatás. Ezen segítség folytán sikerült megvédeni az ostrom alatt álló Knozáry kastélyt. Az öröm hatalmas volt. Mindenki ünnepelt. Harry és barátai végre fellélegezhetek. De ez az öröm nem sokáig tartót. Három nappal a hatalmas csat után Voldemort még hatalmasabb sereggel közeledet. A tanácsteremben Ron nem bírt magával.
    – Ezt nem hiszem el! Voldemort honnan szerez ilyen gyorsan ennyi halálfalót? Csak úgy a fenekéből húzza elő őket? – kérdezte dühösen Ron.
    – Ron, ha még egyszer ilyen csúnyán mersz beszélni úgy fogsz járni, mint Ludas Matyi. – mondta Hermione. Harry megpróbálta lenyugtatni a kedélyeket.
    – Mindenki maradjon csöndben. Azzal hogy itt veszekszünk csak Voldemort győzelmi esélyét növeljük. Próbáljunk valami tervet készíteni. – javasolta Harry. Ekkor Ron pattant fel a székből és már mondta is.
    – Meneküljünk. – javasolta Ron.
    – Micsoda? Nem menekülünk. Eddig is meg tudtuk védeni a kastélyt. Ja, és mégis hová menekülnénk? A mugliknál is ott van Voldemort. – mondta Harry.
    – De ez nem ok arra, hogy itt haljunk meg. Ron-nak igaz van menekülnünk, kell. Majd Londonba menekülünk. – mondta Hermione.
    – Rendben akkor tartsunk szavazást, hogy menjünk vagy maradjunk. A szavazáson részt vett Harry, Hermione, Ron, Cho, Ginny, Krum, Fleur, Mordon, Mcgalagony, Dumbledore, Lupin és Tonks. A tizenkét főből pont a fele szavazott arra, hogy meneküljenek. Ezek a személyek: Hermione, Ron, Cho, Fleur, Mcgalagony és Ginny. Másnap, akik arra szavaztak, hogy menjenek el azok elis mentek. Harry és az ott maradt varázslók várták Voldemort seregét. Az ágyúkra eddig nem volt szükség, de most elő hozták és helyükre állították azokat. Tizenhat ágyú, tizenhat hatalmas vas golyója haladt a halálfalók felé. Egyetlen találat volt. Az is csak egy szikla volt, de legalább rá eset öt halálfalóra. Eközben Harry és barátai záró tűzet nyitottak a halálfalókra. Két szörnyű nap után Voldemort elfoglalta a Knozáry kastélyt. A megmaradt varázslók a többiek után mentek. Harry, Krum, Tonks és Dumbledore túlélte a csatát. Mordon és Lupin meghaltak mikor a halálfalók a lövészárokhoz értek. Londonba érve a megbeszél helyre mentek. A Big Ben tornyában rejtőzőkhöz csatlakoztak. Ron nagyképűen megkérdezte Harryt hogy sikerült a csata.
    – Harry, hogy ment? Sikerült legyőzni Voldemort seregét? – kérdezte Ron.
    – Fogd be a szádat Ron! – mondta fenyegetően Harry.
    – És miért? – kérdezte Ron. Még mielőtt Harry válaszolhatott volna Hermione közbe vágott.
    – Elég ebből! Azzal hogy egy mást szívatjuk, azzal semmit sem érünk le. – mondta Hermione. Mindenki próbált valami másra gondolni, de nem sikerült. Mindenki azokra gondolt, akik elestek a csatákban. Bár Malfoy még élhet, de ebben senki sem hit. Ron és Krum lementek a bejárathoz őrködi. Hermione és Ginny elmentek valami élelmet szerezni. Egyszer csak valami nagyon meglepő dolgot láttak meg. Gyorsan felsiettek. Mindenki nagyon meglepődött mikor meglátta Malfoyt éppen és egészségesen.
    – Háte élsz? És hogy élted túl a fal össze omlását? – kérdezte megdöbbenten Harry.
    – Szerencsére a tó mélyebb részére estem, így éltem túl. – mondta fáradtan Malfoy.
    – És eddig hol bujkáltál? – kérdezte Harry.
    – Egy barlangban bújtam el. Élelmemet a barlang melletti gyümölcsfákról szereztem. – mondta Malfoy. Malfoy nem hit a szemének mikor körbe nézet és csak ennyi varázslót látót.
    – Csak enyien maradtunk? – kérdezte Malfoy.
    – Nem. Hermione és Ginny elmentek valami ennivalót keresni. – mondta Harry.
    – Hát ez nagyon kevés. – mondta Malfoy. Fél óra elteltével visszatért Hermione és Ginny. Mindenki evett egy kicsit és lefeküdtek aludni. Másnap igen furcsa üzenetet kaptak. Voldemort békét akart kötni. Harry kinyitotta a levelet.
    Harry, szerintem elég volt az örökös öldöklésből.
    Kössünk békét. Tudom, hogy hol vagytok, és hogy mit csináltok.
    Gyertek a Londoni pályaudvara holnap este tizenegy órára.
    Harry te főleg gyere, mert szerintem te vagy a vezér.
    Üdvözlettel Voldemort.
    Ron abban a pillanatban, hogy Harry befejezte az olvasást felkiáltott.
    – Ez az álnok, kis hittű paraszt nem hihet minket ennyire ostobának, hogy megadjuk magunkat. – mondta Ron.
    – De mégis mit tehetnénk? Tudja, hogy hová bújtunk. – mondta Hermione.
    – Szerintem keresünk egy új búvóhelyet. Ron és Krum ti menyetek nyugatra, Hermione és Cho ti menyetek keletre, én és Ginny megyünk észak felé. Mindenki vigyázón, mert Voldemort emberei mindenűt ott vannak. – fejezte be Harry. Estére fejeztékbe a keresést. Mindenki jelent:
    – Ron találtatok valamit? –kérdezte Harry.
    – Ha a csatornát lehet valaminek nevezni, akkor nem. – mondat Ron.
    – És ti Hermione? – kérdezte Harry.
    – Csak egy apácakolostort. – jelentette Hermione.
    – Misem találtunk semmi búvóhelynek alkalmas épületet. Nos, szerintem jó lesz az apácakolostor. – mondta Harry. Mindenki megfelelőnek találta a kolostort. Harry és Ron oda mentek felmérni, hogy milyen állapotban van. Külsőre épnek látszót. Míg Harry és Ron ellenőrizték a kolostort addig Hermione és a többiek összepakoltak és indulásra készen állva várták Harryt és Ront. Harry és Ron négy órán át vizsgálták az épületet. Mindenki türelmetlenül várta, hogy mikor jön már végre Harry és Ron. Délután három órára érkeztek meg. Harry és Ron megfelelőnek találták az épületet. Hogy ne keltsenek feltűnést a földalatti csatornában haladtak a kolostorhoz. Szinte mindenki már a kolostorban volt kivéve Krumot és Mcgalagonyt. Mcgalagony visszament egy térképért. Krum gyorsan szaladt vissza a kolostorhoz. Eközben a Big Ben felrobbant. Krum döbbenten fordult meg. Harry és a többiek ép a kolostor előtt álltak. Mindenki kedve olyan lett, mint ha az egyik családtagjuk halt volna meg. Harry-ék bementek átvizsgálni a kolostort. A kolostor háromemeletes. Harry és Krum a harmadikra mentek. Ron és Hermione a másodikra mentek. Fleur és Tonks az első emeletre mentek. Cho és Ginny a földszintet és a pincét ellenőrizték. A harmadik emeleten nem volt semmi különös. Ám Ron és Hermione egy vagy inkább kettő igen meglepő dolgot találtak. Fred és George megkötözve a sarokba feküdtek.
    – Ti meg hogy kerültettek ide? – kérdezte Hermione.
    Hát… Miután a Roxforti fal leomlott a romok között ránk talált Voldemort. Ide hurcoltatott és folyamatosan kérdezgetek minket, de mivel mi nem beszéltünk ezért itt hagytak minket meghalni. – mondta Fred. Fleur és Tonks se találtak semmit. Cho és Ginny a pincében megtalálták az ágyneműket. Két óra ellenőrizés után mindenki lent találkozott. Harry és Ginny a konyhába mentek valami ennivalót keresni. A hűtőben nem találtak semmi olyan dolgot, ami még nem járt le. Ginny nem tudta magában tartani az érzelmeit tovább. Most amíg egyedül vannak elmondta Harry-nek hogy mit érez iránta. – Harry én, szeretlek. – mondta Ginny. – Nos, én is. – mondta Harry. A két szerelmes megcsókolta egymást. Eközben mindenki megtudta, hogy Fred és George él. Harry és Ginny örömmel látták, hogy élnek. – Semmi élelem sincs itt. El kell menni ételélt. Ki vállalkozik arra, hogy elmegy élelemért? Én biztos megyek. – mondta Harry. A feladatra Ron és Krum jelentkezet. Egy kisebb éjjel nappalit találtak. Sajnos halálfalók védték. Lucius Malfoy is ott volt és épp ünnepeltek, hogy sikerült elfoglalni a Roxfortot. Harry-nek volt egy ötlete. Az volt az ötlet, hogy Ron és Krum bemennek, a hátsó ajtón addig ő eltereli a figyelmüket. – Héj Lucius! Mi a helyzet? – kiáltott oda Harry. – Nocsak, a híres Harry Potter végre előmászót a rejtekhelyérül. – mondta gúnyosan Lucius. Lucius a többi halálfalóval elkezdet nevetni. – Mi ez a nagy visszatérés? – kérdezte Lucius. – ÖÖÖ… igazából csak az üzletben található élelmiszerért jöttünk. – mondta Harry. – Hogy érte azt, hogy „jöttünk’’? – kérdezte Lucius. – Ha hátra néztek megláthatjátok. – mondta Harry. Lucius és a halálfalók érdeklődve fordultak meg. Lucius az isten kezdte el szidni. – Na, nem kell ilyen csúnyán beszélni. Elég, ha csak a pálcáitokat eldobjátok és a pénztárosi pult mögé mentek. – mondta Harry. Lucius és a társai úgy is tettek. A pálcáikat oda dobták Harry-hez és a pulthoz mentek. Kintről behoztak három bevásárló kosarat. – Nos tehát. Ron te a reggelire szedet össze, Krum te ebédre, én pedig vacsorára. – mondta Harry. Minden rendben ment. Harry, mint foglyokat, Luciust és társait elvitték az új főhadiszállásra és a pincébe zárták őket. – Foglyokról nem volt szó! – mondta Hermione. – Most miért hisztizel? Inkább menyek le és öljem meg őket? – kérdezte Ron. – Ne. – mondta nyugodtan Hermione. – Valamit csak kell kezdenünk velük. – mondta Fleur. – Megkötözve dobjuk őket a csatornába. – javasolta Fred. – Remek ötlet. – mondta Hermione. – Legalább találkozhatnak az őseikkel. Így is lett. Lucius és társait beledobták a csatornába. Másnap reggel eleredt az eső. Végre egy kis nyugalom. Míg Harry és Ginny a szekrényben csókolóztak addig is majd nem mindenki a konyhában szorgoskodót. A nagy ebédkészítésben elis feledték, hogy vajon hol van Harry és Ginny. Malfoy a szobájában alszik, Krum pedig az első emeleti könyvtárban olvasót Fleur-ral és Hermione-val. A szekrényekben régi apáca ruhákat találtak. Estére apáca szépség versenyt tartottak. Fleur nyert. Hajnali háromkor feküdtek le. Malfoy meg pont akkor kelt fel. Míg a többiek aludtak addig is Malfoy evett egy kicsit és aztán olvasót. Reggel mindenki álmos és fáradt volt. Újabb fura béke ajánlat érkezet. A levélben az ált, hogy találkozunk a pályaudvaron este tizenegy órakor. – Voldemort nem bírja belátni, hogy nem foglyuk elfogadni az ajánlatát. – mondta Harry. – És ha mégis békét akar. – mondta Ron. – Te megörültél? Voldemort nem akar, békét csak el akar minket kapni, hogy senki se állhasson az útjába. – mondta felháborítóan Harry. – És ha tévedsz? – kérdezte Ron. – Nem bírod megérteni, hogy nem békét kötni akar, hanem elkapni. – mondta befejezve a veszekedést Harry. Ron nem hagyta annyiban a dolgot. Chó-val elment a találkozási helyre. Nem úgy sülttel a dolog, ahogy Cho és Ron számítottak. Harrynek igaza volt. Voldemort nem béke ajánlata csak álca volt. Ront és Chót elkapták. A rejtekhelyen Harry nem tudta vissza tartani az indulatait. – Hogy lehetnek ennyire ostobák, hogy lehetnek ennyire idióták? – kérdezte felbőszülve Harry. – Most nem azon kell gondolkodnunk, hogy mennyire ostobák, hanem azon hogy minél-előbb, kiszabadítsuk őket! – Szerintem ott kéne hagyni őket. – mondta nyugodtan Fred. – Mi? – kérdezte döbbenten Hermione. – Figyeljetek ha Voldemort tényleg megjavult, akkor nem kell féltenünk azokat az idiótákat. – mondta nyugtázva Fred. – De elmegyünk is megmenteni őket, hogy jutunk be és ki? – kérdezte Ginny. – Na, ez tényleg jó kérdés. Hogy? – kérdezte Harry. Fred máris újabb ötlettel ált elő. – Hopp-porral megyünk be! – jelentette ki Fred. – Hopp-porral? – vágott közbe Hermione értetlenül. – A nagyteremben van egy kandalló. Majd azon keresztül jutunk be. – mondta Fred. Harry gondolkodni kezdet. Fred ötlete nem volt rossz csak egy hiba volt vele. Hangos. Az érkezés pillanatában lehet, hogy egy csomó halálfaló lesz ott. Más út kell a bejutáshoz. – És ha a Roxmorci édesség bolt pincéjén keresztül mennénk? – kérdezte bizakodva hogy most jó ötlettel ált elő. – Rendben. Akkor mindenki készülődjön! Szombaton hajnali négykor elindulunk! –jelentette ki Harry. – Harry, nem holnap, hanem ma. – mondta Fred. – Hogy érted azt, hogy ma? – kérdezte Harry. – Mert már szombat van! És már csak két óránk van az indulásig. – mondta Fred. – Nos, igen akkor mindenki készüljön. Kér óra múlva elindultak. Azon édesség bolton keresztül fognak bejutni, amelyen keresztül Harry kijutott a Roxfortból. A halálfalók nem voltak a viaduktnál. Az ajtó sem volt bezárva. – Ez túl egyszerű. – mondta Hermione. Harry nem ált meg. A folyosó végén két őr ált. Mondhatjuk, hogy csak álltak. Ezt a két őrt könnyű volt elintézni. Ám megszólalt a riadó. A lépcsőházba sietek. – A harmadik emeleti folyosóra. – súgót oda a többieknek Harry. Gyorsan kelet cselekedniük. Voldemort megtudta, hogy ott vannak. – Vajon hol lehetnek? – kérdezte Hermione. – Valószínűleg a hálókörzetekben, de ez nem biztos. – mondta Krum. – Szerintem nézzük meg. – mondta Harry. – És mégis, hogy akarsz eljutni a hálókörzetig, ha mindenűt halálfaló hemzsegnek és még Voldemort is itt van valahol? Nem szeretnék vele összetalálkozni! – mondta Hermione. – Majd vigyázunk. – mondta nyugodtan Fred. – Ó isten az egekben hát nem érted te sem. Ha innen most kimegyünk, elkapnak és aztán leshelyűk azt, hogy kiszabadítsuk Ront és Chót. – mondta Hermione. – Akkor szerintem maradjunk itt éjszakára, majd akkor kiszabadítsuk őket. – mondta Harry. Mindenki csak várt, csak várt, hogy elérkezzen a pillanat, amikor elindulhatnak. Este tizenegy órakor elérkezet az idő. Harry és kis felmentő csapata elindult két bajba jutót barátján segíteni, de nem jutottak messzire. A negyedik emeleten elkapták őket. Nem tétováztak. Rögtön át szállították őket az Ászkábánba. Ott volt Ron és Cho. Ron nem örült a sikertelen mentő akciónak. Rögvest ki is mondta a véleményét. – Ez igen! Amúgy mégis merre indultattok, vagy inkább jobbat kérdezek honnan vettétek az ötletet, hogy a hálótermekben vagyunk fogva tartva? –kérdezte gúnyosan Ron. – Egy tipp volt, de ne jártasd itt a szádat jó!- mondta Harry. – Akkor inkább törjük a fejünket egy szökési terven ahelyett, hogy itt veszekszünk. – mondta Hermione. Mindenki gondolkodni kezdet. Hát hamar érkezet a menekülési terv, de nem volt éppen ide illő és nem éppen illendő gondolat volt Malfoytól. Rögtön Harry tudomására adta az ötletet. – Hát… ne is tudom. – mondta nyugtalanul Harry. – De te mondód meg neki és sok sikert! Malfoy oda kúszót Fleurhoz és a fülébe súgta. Fleur arca vöröslet a dühtől és lendületből pofonvágta Malfoyt. Hermione és Ginny érdeklődve néztek Fleur-ra aztán Harryre. Ginny oda kúszót Harryhez és rákérdezet. – Mi mondót Malfoy? – kérdezte Ginny. – Jobb, ha nem tudod. – mondta Harry. Fleur továbbra is úgy nézet mindenkire, hogy amint hozzá szólnak, azt megöli. Tehát Harry és barátainak új tervet kellett kitalálniuk. Kis idő elteltével megjött a vacsora. Penészes kenyér koszos vizel. Ron azonnal kritikákkal kezdte el illetni a tiszteletre méltó vacsorát. Ennek örömére oda ment a két őrhöz és csak mondta a magáét. – Hogy száradna el mindkét karotok! Hogy nyaljátok ki egy más fenekét! Mondjátok, el nekem ti mit kaptok vacsorára? Hm? Remélem, egy már ürülékét eszitek meg. De azt se bánnám, ha mindketten itt helyben holtan esnétek össze. – Ron csak mondta a magáét, de a két halálfaló nem figyelt rá. – Héj, nem halótok? Két idióta barom! Ti aztán nem birtok magatokkal. Ron továbbra is csak a két halálfalót szidta. Harry eközben egy új, de annál hatásosabb terven gondolkodott. Nem olyanon, mint amilyenen Malfoy. Malfoy arcát fogva feküdt a padlón. Malfoy, hogy tovább feszítse, a húrt rákérdezet miért kapta a pofont. – Ezt miért kaptam? – kérdezte Malfoy. – Nem is mondtam semmi különöset. – Áh… semmi különöset? Ha még egyszer ilyesmit mérsz kérni tőlem olyat adok, hogy a fal se lesz elég, hogy megállítson! – mondta fenyegetően Fleur. Hermione és Ginny mellé beszállt Krum is. Nem nyugodtak bele, hogy Harry nem mond semmit. Hát újra megkérdezték Harryt, hogy Malfoy mit mondót. – Harry, Malfoy mit mondót Fleur-nek? – kérdezte Hermione. – Jobb, ha nem tudód. – mondta Harry arra gyanakodva, hogy Fleur őt is pofon vágja. Inkább tovább hallgatót. Malfoy felállt és a sarkba kúszót. Minél távolabb Fleurtól. Hermione és Ginny találtak a cellában egy-két pergament és egy pálcikát. A földön található kosz használták tinta helyet. Kicsi nevetgélés közepette leírták a azt, hogy kik lennének a tanárok a Roxfortban amikor kiszabadulnak és legyőzik Voldemortot. – Remélem Hagrid még él valahol. – mondta Ginny. – Hát nem is tudom. Hagrid nem az bizonyos rejtőzködős típus, de szerintem elbujt és várja, hogy elmúljon a veszély. De ha nem él, akkor szerintem Ron egész jó vadőr lenne. – mondta Hermione. Ginny elkezdet nevetni. – Akkor Harry lenne a bájitaltan tanát. – mondta Ginny. – Ja, de akkor te lennél a gyógynövénytan tanár. – mondta Hermione. – He? Én? Akkor teleszel az átváltoztatástan tanár. – mondta dühösen Ginny. A két lány tovább veszekedet. Ron oda osont Harryhez. – Ahogy öregszenek úgy hülyülnek! – jelentette ki Ron. – Pontosan. – helyeselte Harry. Ekkor megszólalt a hangosbemondó. – ˛˛ A cella őrök váltásra készüljenek! Most jöjjenek vacsorára! Addig is más őrök válják azon halálfalókat!” – Jelentette ki a hangosbemondó. – Na, itt van az idő! – suttogta Harry. – Amint ezek elmennek, kilógunk! Harry oda ment az induló halálfalóhoz, és ahogy harmadikban kicsente Hermione zsebéből a pálcát, na azzal a mozdulattal vette le az egyik pálcáját. Mikor elmentek már harsant is a varázsige,, Alohomora” És a cella ajtó kinyílt. – Na, most futás! – mondta Harry. Harry és barátai gyors futásba kezdtek. Még csak öt perce futottak, de már meg is szólalt a riasztó. Ha tudnám a világ leggyorsabban futó emberének a sebességét még az se érhetet volna fel azzal a gyorsasággal, amivel Harry és barátai szaladtak. Mindannyian az életűkért futottak

Hozzászólás

Copyright © 2018 Xorp Blog Podcast

Theme by Anders NorenUp ↑

%d blogger ezt szereti: