A két ünnep között hazalátogatott (Magyarországra) egy kedves barátom Atkusz, a menyasszonyával, Linával. Megragadtuk az alkalmat, és Edittel meglátogattuk őket. A találkozást akkor egybe kötöttük egy korizással is. Első alkalom, hogy a Hősök Tere melletti (debreceni viszonyokhoz képest) hatalmas korcsolya pályán szánthattam a jeget, és be kell vallanom más feeling volt.

Már a bejutás se volt egyszerű, hisz a két pénztár előtt akkora sorok kacskaringóztak, mint amikor itthon meccsre megyünk. Na nincs gond, Atkusz bennfentes volt, így pillára bejutottunk. Már a vetkőző/öltöző rész is nagyobb volt, de ennyi embernek ez is kevésnek bizonyult. Az viszont dicséretes, hogy a ruhatár jár a jegy mellé.

Ezen a pályán viszont új értelmet nyer az élvédő. Debrecenben ugyebár mindenhol szivacsos szőnyeggel van beborítva a járó rész, így nem szükségeltetik élvédő használata, úgy itt a körülbelül 5 méteres beton utat érdemes élvédőn megtenni. Ez számomra érdekes volt, gondolom jó pár kori kicsorbult már azon az öt méteren. :)

A pálya szerintem hétszer nagyobb mint a debreceni műlyégpályák. Bár két szélen és középen elkerített részek vannak. Egy ahol a picik tanulhatnak, egy ahol fogócskázni lehet, és egy ahol a profibbak gyakorolhatnak. Így is viszont nagyságrendekkel nagyobb terület marad a csak körbe-körbe korizgatóknak. Nem botlottunk mindig bele valakibe, pedig szép számmal voltak kint.

A már említett öt méteres beton sávon pedig büfések vannak, akik inni és enni is árulnak. Nagyon helyes és hasznos dolog, nálunk ha van egyáltalán valami nem a jég mellett van, hanem össze vissza sétálni kell, hogy az ember ehessen vagy ihasson.

Összességében nagyon jó élményekkel gazdagodtunk, és köszönjük Atkusznak és Linának. A képek önmagukért beszélnek. :)